Anyakönyvi adatok 2017

2017. dec. 30. 18:39

 32 temetés 18 nő, 14 férfi 1920 és 1972 közöttiek

40 keresztelő 1 felnőtt, 20 nő, 20 férfi

17 esküvő 8 tisztán reformárus pár

8 konfirmáltak 5 nő, 3 férfi

„Az Úr előttünk jár! 5Mózes 1, 30
Az új év kezdetén csodálatos ígéret szól a szívünkhöz: Az Úr előttünk jár. Csodálatos kegyelem, Isten gondoskodása és szeretete mutatkozik meg abban, hogy Isten ezt ígéri a számunkra, ezzel indíthatjuk az új esztendőt. Miért?
Az új mindig, rejtélyes, tele van kétségekkel és kételyekkel. Ez tükröződik a bibliai történetben is. Izrael népe és Mózes visszaemlékszik arra az időszakra, melyen keresztül mentek az Ígéret földjének a meghódításakor, a Kánaán honfoglalásakor. Ott álltak egy új föld, új élet bejáratánál és bizonytalanok voltak, tele voltak félelemmel és rettegéssel, ott volt a szívük mélyén a kétség, és valljuk meg a hitetlenség. Ott volt egy ismeretlen világ, ismeretlen emberekkel, helyekkel. Vajon jó föld? Kik lakják? Nálunk erősebbek? Jobb fegyverzetük van? „A mi atyánkfiai megrettenték a mi szíveinket, mondván: Az a nép nagyobb és szálasabb nálunk, a városok nagyok és megerősíttettek az égig.” Ki fog vezetni ezen az úton? Miért kell nekünk bemenni oda? Kire néztek ebben a pillanatban az izraeliek? Emberekre, körülményekre. Azokra hallgattak, akik negatívan látták a jövőt, a honfoglalást, az Ígéret földjét. Talán mi magunk is éreztük már ezt. Egy új életszakasz kezdetén, ahol senkit nem ismertünk, vajon kik az új emberek, akik körül vesznek, pl. egy új munkahelyen. Vagy jártunk már ismeretlen úton, egy idegen országban, és ott volt a kérdés a szívünkön, jó úton járok, vajon tényleg erre kell menni, és megérkezem majd a célhoz? Mi is tele vagyunk félelemmel és rettegéssel. Ott van a szívünk mélyén a kétség, és valljuk be, ismerjük el, bennünk is ott van a hitetlenség. Itt állunk az új év kezdetén és sok ember, így kezdi az évet. Kire nézünk, kiben bízunk? Talán mi is sokszor azokra hallgatunk, akik nem látják meg az életben a szépet, a jót, az örömöt a békességet, az Isten ajándékát.
De Isten nem ezt akarja, nem akarja, hogy ezzel indítsuk az új évet, sőt ne fogadkozzunk, nem ígérjünk semmit. Egyet szeretne, hogy Ő BENNE BÍZZUNK. Azt mondja előttünk jár. V Mózes 1, 30. És ennél nem kell több. Ha erre hagyatkozunk, akkor nagyon sikeres és boldog életünk lesz. Ne félj, csak higgy, vagy ez másik ige: legyen neked a te hited szerint.
Lehet, ma előtted is ott van az ismeretlen, közeli és távoli jövendő, nem látod, nem tudod, mi vár rád. Azt gondolod, hogy ha előre tudnád, jobb lenne, könnyebb lenne elhordozni, hogy valamit tenni is tudnál, hogy elkerüld, hogy másként alakuljon. Ha ebben reménykedünk biztosan el fogunk csüggedni, bizonytalanok, reményvesztettek leszünk. Sőt a hitetlenség vesz körül majd bennünket. Isten azt mondja, hogy ne félj, és ne rettegj, és előtted járok, sőt Ő hadakozik előttünk, minden rosszal, hogy el ne nyeljen, és el ne pusztítson. Ő töri le a vaszárakat és érckapukat ő töri be, hogy utat készítsen a mennyek országába. Hát nem csodálatos, hogy Isten járja végig előttünk az utat, ő jól tudja mi fog történni: könyvedbe ezek mind be voltak írva, a napok is, amelyek formáltatni fognak, holott egy sem volt még meg belőlük. Milyen jó, hogy ebben a világban, és az örökkévalóságban is kész az út előttünk, amelyen járjunk. Jézus Krisztus az út és az élet. Ő vett diadalt legnagyobb ellenségünkön a halálon: amikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra. Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad? A halál fullánkja pedig a bűn; a bűn ereje pedig a törvény. De hála az Istennek, aki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által. Nézzünk ma Istenre, engedjük át neki szívünket, higgyünk benne, hogy Ő már elkészítette számunkra az utat, és minden a mi javunkat szolgálja.
Czinke-Szabó Ágnes