Bábcsoportunk

2015. jan. 28. 08:36

Bábcsoportunk az elmúlt év decemberében is több óvodába és iskolába jutott el, hirdetve a karácsony üzenetét, az evangéliumot. Ám ez a karácsony több szempontból is különleges volt számunkra.

Egyrészt azért, mert ez volt az első alkalom, hogy saját Tolsztoj átdolgozással és saját hanganyaggal készültünk: Tolsztoj „Panov apó karácsonya” című klasszikusát adtuk elő - a szereplők hangját gyülekezetünk több tagja és a Szemere telepi gyülekezet lelkipásztora adta.

Másrészt az Úr kegyelméből eljutottunk egy olyan helyre is, mely eddig ismeretlen "terep" volt számunkra: egy szociális otthonba. Izgatottan készültünk erre a megmérettetésre, nem igazán tudtuk mire számíthatunk, hiszen nem volt semmilyen tapasztalatunk. Az egyértelmű volt, hogy a történet adott, a bábdarabot csak egyféleképpen adhatjuk elő, de vajon mi legyen a végén; tanítsunk-e éneket vagy sem, hiszen nem gyerekeknek, hanem bár idős, de felnőtt embereknek játsszunk. Bizonytalanok voltunk, de ugyanakkor kíváncsiak is: milyen lesz a fogadtatása az előadásnak? Az Úr ezt is elkészítette számunkra. Miközben megérkeztünk és felállítottuk a paravánt már várt ránk egy maroknyi idős ember. Majd az intézet vezetője jött oda üdvözölni bennünket, és megoldotta a dilemmát: kérdésünkre azt válaszolta, hogy mindenképpen énekeljünk a darab után. Az előadás rendben lezajlott, majd még mindig kissé feszülten kimentünk a paraván elé elénekelni az éneket. Most mi lesz? Amikor viszont megláttuk, hogy az egyik néni velünk együtt énekel, illetve mutogatja a dalt azt hiszem az volt az a pont, amikor mindannyian megnyugodtunk. Hálásak lehetünk az Úrnak, hogy ilyen nem mindennapi élményben lehetett részünk és a későbbiekben is keresni fogjuk a lehetőséget, hogy idős-otthonokba is eljussunk. Az előadás előtti közös imában kértük az Urat, hogy segítsen bennünket ebben a szokatlan helyzetben. A választ pedig megkaptuk, ahogy Mt 7,7 is olvashatjuk: "Kérjetek és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek."