Böjt

2018. feb. 15. 19:30

 „Azt mondom nektek, hogy semmiképpen, sőt inkább: ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek.” Lk 13,5.
Mit jelent egy közösséghez tartozni? Lehetőségeket? Jogokat? Kötelezettségeket? Jézus arra tanít minket, hogy felelősséget mindenképpen. Felvállalni egymást Isten és ember előtt. Te így tartozol a családodhoz, gyülekezetedhez, a városodhoz, népedhez, hazádhoz? Ezt a féltő szeretetet nevezed politizálásnak, a köz ügyeivel való foglalatosságnak?
Mikor Jézusnak hírt hoznak egy aktuálpolitikai eseményről, nem mondja azt, hogy Ő csak az örökkévaló dolgokkal hajlandó foglalkozni. A közösséget foglalkoztató kérdésekről neki is van véleménye. Nem viselkedhetünk mi sem megannyi modern Káinként, mondván: „Avagy őrizője vagyok én a testvéremnek?” (1Móz 4,9). Létfontosságú kell, hogy legyen számunkra mindaz, ami a másikkal történik. A közösség ügye a mi személyes ügyünk is! Ez még nem aktuálpolitika, hanem az örökkévalóság szempontjainak érvényesítése a jelenben! Amit Isten ránk bízott, azt nem hallgathatjuk el. Másrészt figyelnünk kell arra, ha Istennek van véleménye egy témával kapcsolatban, akkor igyekezzünk azt megismerni, megérteni, és a saját gondolatainkat az Övéhez kapcsolni!
Jézus válaszában először is látnunk kell, hogy nagyon jól tudja, mit gondolnak az emberek. Ő ma is ismeri a mi személyes véleményünket. Ne akarjuk hát elrejteni azt, vagy titkolni, mintha mást gondolnánk. A mester ismer minket! Másodszor: Ő nem személyválogató, nem részrehajló: Ő nevén nevezi a dolgokat, és senkinek a kedvéért nem tesz kivételt. Nem csak a holtak bűnéről mer beszélni, hanem a jelenlévő élőkéről is. Ne sértődjünk meg, ha a mi Urunk az Ő Igéjében szembesít minket vétkeinkkel. Azért teszi, mert szeret, és segíteni akar! Harmadszor: Jézus még az ítélet kimondásában is Isten irgalmára hívja fel a figyelmet: Ő újabb lehetőséget ad neked, hogy változtass bűnös utadon! Ráadásul nem csak várja, hogy tégy már valamit, hanem Ő tesz meg érted mindent.
Jézus megmutatja a megmenekülés útját! Kiutat ad a bűnből, nem hagy a kárhozatban. Ő azért jött, hogy megmentsen minket, nem gyönyörködik a bűnös halálában – Ő megtérést akar! Ma sincs más lehetőség a bűntől való szabadulásra, mint a bűnbánat, az őszinte töredelem. Ha nincs megtérés, akkor csak veszedelem, és pusztulás van. Az életet a megtérés jelenti. Ez ugyanúgy igaz az egyén életében, mint a közösség életében. Jézusnak ez volt, és ma is ez a legaktuálisabb politikai üzenete! Nem uralkodók, és nem irányzatok, vagy pártok mellé áll, hanem Isten örök érvényű üzenetét aktualizálja: Térjetek meg! Nekünk, ma élő keresztyéneknek is Isten üzenetére kell figyelnünk, és nem a politikusok szirénhangjára! S ha egy kicsit is felelősséget érzünk egymás iránt, és a közösség iránt, akkor nem csak a saját megtérésünkkel és üdvösségünkkel kell elfoglalnunk magunkat, hanem mindazokat oda kell vinnünk Isten jelenlétébe, akiket ránk bízott a mi Urunk! A bűnbánatban nem csak az egyén sebei gyógyulnak, hanem a közösség is!

„Íme, eljön majd a nap, amikor mindazt elviszik Babilónba, ami a házadban van, és amit elődeid gyűjtöttek mindmáig. Nem marad meg semmi, azt mondja az ÚR!” Ézs 39,6.
Képesek vagyunk-e időben felismerni Istenhez való viszonyunkban a változást? Eszmélünk-e egy-egy rossz döntés után azonnal, vagy csak, ha már utolért az ítélet, akkor térünk magunkhoz, és tartunk bűnbánatot? Az emberi szív annyira csalárd tud lenni, s úgy tud ragaszkodni saját önigazultságához, hogy még Istennek is nehezen hagy beleszólást elhatározásai felülbírálatába…
Ezékiás elfordult ősei bálványimádásától, és igyekezett egész népét Istenhez visszavezetni. A szentíró így összegzi ezt: „Az ÚR szemében kedves dolgot cselekedett, ahogy atyja, Dávid cselekedett. Ő rontotta le a magaslatokat, törte össze az oszlopokat, és vágta ki az Asérát, és törte darabokra az érckígyót is, amelyet Mózes csinált. Mert mindeddig Izráel fiai tömjéneztek annak, és Nehustánnak nevezték.” (2Kir 18,3-4) is! Mégis, amikor a nagypolitikában nem Istenben, hanem emberi szövetségeseiben bízik, akkor figyelmezteti őt az Úr és meginti. Istennél nincsenek szerzett előjogok. Nem hivatkozhatsz sem őseidre, sem saját korábbi jótetteidre. Ha elfordultál az Úrtól, akkor bűnbánatot kell tartanod, meg kell térned, hiába követted korábban hűségesen Isten akaratát!
Júda szabadulni akar az asszír nyomás alól, ezért szövetségeseket keres. Így talál rá Egyiptom után a felemelkedő Babilóniára. Ezékiás tőlük vár segítséget, ezért mutogatja végig vagyonát. Isten ezt ítéli meg. Ez nem csak Ézsaiás gondolata, Jeremiásnál is ezt olvassuk: „Azt mondja az ÚR: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az ÚRtól pedig elfordul a szíve!” (Jer 17,5). Legyen bármire szükséged – ne emberektől várd! Légy akármilyen szorult helyzetben – ne emberekben bízz! Ez ugyanúgy érvényes a családi életedre, a munkahelyedre, mint a politikára: nem emberekben bízunk, hanem Istenben. Mivel folytatja Jeremiás: „De áldott az a férfi, aki az ÚRban bízik, és akinek bizodalma az ÚR.” (Jer 17,7).
Nézzük még meg az ítéletet: amit Isten eddig adott az Ő népének – azt mind elveszi és idegen népnek adja. A király annak örül, hogy ez nem az ő idejében történik. Hiszen átélte Samária pusztulását, Jeruzsálem ostromát – az Úr megmentette. De most ugyanaz az Úr ítéli meg bizalmatlanságát és hitetlenségét. A kegyelem az, hogy a király korábbi hűsége miatt mindez csak 7 utódja idejében, 100 évvel később válik valóra. Isten minket is aktuális életvezetésünk és döntéseink szerint ítél meg. Ne bizakodjunk el, hogy mi milyen hűségesek voltunk Istenhez, hanem mindig alázatosan keressük az Ő akaratát a pillanatnyi helyzetünkben. Hiszen egy rossz döntés, amihez makacsul ragaszkodunk, még utódaink életét is megkeserítheti…

„Péter és az apostolok erre így válaszoltak: Istennek kell inkább engedelmeskedni, mint az embereknek.” ApCsel 5,29.
Péter apostol olyan egyszerű igazságot fogalmaz meg népe vezetői, a Nagytanács előtt, amit nekik már régen nem csak ismerni, de alkalmazni kellett volna. Ezt az iránymutatást nekünk sem szabad szem elől tévesztenünk semmilyen élethelyzetben!
Mire tanít minket ez az Ige? Arra, hogy legyen Istennek elsőbbsége az életünkben! Egy-egy döntésnél nem a mi saját véleményünk számít, nem is más embereké, hanem elsősorban Istené! Te kit kérdezel meg egy nehéz üggyel kapcsolatban? Kitől kérsz tanácsot? Kinek a véleménye számít? Meg kell tanulnunk Isten kezébe tennünk nem csak szép, áhítatos szavak kíséretében „az egész életünket”, hanem annak minden egyes területét: magánszférát, családot, munkát, pénzügyeket, közéletet … Bármiről gondolkodunk – Isten Igéje kell, hogy meghatározza gondolatainkat. Bármiről szólunk a Lélek kell, hogy irányítsa szavainkat. Bármit teszünk, azt hitből tegyük, Isten dicsőségére! Az evangélium hirdetéséért bebörtönzött, s az Isten angyala által kiszabadított apostolok ezt tanulták itt meg, s erről tesznek bizonyságot.
Ez szép és érthető, világos beszéd. Gyakran nincs is vele gond, hiszen nem ütközik az Úr akarata a mi emberi elképzeléseinkkel, földi dolgaink haladási irányával. Jó esetben ezt jelenti egyéni igeolvasásunkban az a sok megerősítés, amit kapunk, erről szól a fenntartható családi béke, amikor dolgaink rendben vannak. S az apostol a Róma 13-ban az ilyen, Isten akaratát képviselő államra mondja, hogy mindenben engedelmeskedni kell a felsőbbségnek. Szeretnénk, ha ez mindig így lenne. Örömöt és nagy áldást jelent ilyen békességben élni – becsüljük meg, ha ilyenben van részünk!
Csakhogy ez ugyanolyan érthető, és világos beszéd marad akkor is, ha a helyzet megváltozik. Ha elválik egymástól Isten és ember útja, vagy egyenesen szembefordul a kettő, az útmutatás ugyanaz, csak a szándék az elfogadására csökken. Amikor kisértést érzünk arra, hogy ne az Isten világos útján járjunk, mert meg tudjuk magyarázni a mi emberi utunkat, az a kezdet, s észre sem vesszük és már a fenevad képét imádjuk (Jel 13) … Pedig ez kezdettől egy szép hitvallási helyzet. Alkalom arra, hogy Krisztusról bizonyságot tegyünk. Az ember, ha elfordul Istentől és az Ő akaratától, idővel már észre sem veszi, hogy idegen erők és hatalmak befolyása alá került, s tevékenységével nem az Istent szolgálja. Ragaszkodjunk Isten megismert igazságához (Ne csak az értelmünkkel, vagy a szánkkal, hanem minden cselekedetünkkel!).
Akár így, akár úgy alakulnak is a körülményeink, egy biztos: Isten mindig ugyanaz marad, s ezeket a helyzeteket, embereket, erőket és hatalmasságokat mind-mind Ő tartja a kezében! S ez nem csak biztonságot jelent a számunkra, hanem erőt is ad a kitartáshoz Isten mellett – hiszen minden a mi üdvösségünket szolgálja! Így tudjunk Istenben bízni, s másokért is könyörögni! Ámen