Heni

2016. dec. 30. 08:37

„Arról ismertük meg a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk: ezért mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a testvéreinkért.” 1Jn3,16

Ismerd meg Wylie-ékat

Heni Magyarországon (Európa) született és nevelkedett, egy nem keresztény családban. A legelső alkalom, amikor az evangéliumról hallott egy angol táborban volt, amelyet amerikai misszionáriusok vezettek. 16 éves volt ekkor, amikor is elfogadta Jézus Krisztust Urának és Megváltójának, és családja ellenkezése ellenére lassan egyre növekedett hitében. Főiskolai évei alatt, 2000-ben meghívták, hogy vegyen részt a Teen Missions amerikai szervezet "Misszionáriusok Amerikába" elnevezésű programjában. A csapatban találkozott későbbi férjével, Mathew Wylie-val, aki Kanadából érkezett oda. Miután szolgálatát teljesítette a programban, hazament, hogy befejezze a Tanárképző Főiskolát. 2002-ben házasodtak össze Mattel Magyarországon. 2001 óta Heni vezetőként szolgál különböző csoportoknál: 2001: Magyarországi Árvaházak, 2002: Európa Kórus, 2003-2004: Misszionáriusok Amerikába, 2005: Malawi AIDS-árvák háza, 2006: Malawi.

Mathew Ontarioban (Kanada) született és nevelkedett. 6 évesen lett Krisztus követője édesanyja segítségével és vezetésével. Egészen fiatal kora ellenére mindenkor Istent akarta szolgálni. A TM-ről 12 éves korában a templomban hallott, de csak a következő évben csatlakozhatott a nyári csoporthoz. Azóta viszont csak két floridai építőtábort hagyott ki; a táborok, amiken részt vett:

1994: Venezuela, 1995: Nepál, 1996: Jordánia, 1997: Honduras, 200-2001 Misszionáriusok Amerikába, továbbá számos csapatot vezetett a világ több országában: 1999: Fülöp-szigetek, 2000: Honduras, 2001: "Tengeri Angyalok", 2001-2002: Misszionáriusok Amerikába, 2002: Skócia, 2003-2004: Misszionáriusok Amerikába, 2005: Malawi AIDS-árvák háza, 2006: Malawi.

Mathew és Heni 2004-ben költöztek Malawiba, ahol az AIDS-árvák és az utcán kallódó gyerekek felé teljesített szolgálatokban segítettek, amely mentőállomások segítségével látja el a gyerekeket. 2005-ben a Teen Missions Malawi alaptáborának koordinátorai lettek. Feladataik közé tartozik a Malawi építőtábor vezetése, a két Biblia, Misszió és Munka (BMM) kiképző központ munkájának felügyelete, a hét darab AIDS-árvák részére alapított mentőállomás és a Motoros Vasárnapi Iskola Misszió körzeteinek koordinálása.

2015-ben befejezték kambodzsai szolgálatukat, s hazaköltöztek Kanadában, ahonnan intézhetik Thu egy 5 éves vietnámi kisfiú örökbefogadását. Mindketten ifjúsági szolgálatot vállaltak, s Heni befejezte a teológiát.

 

IMAKÉRÉSEK:

Van egy imakérésem is: Saron (száron kiejtéssel) a leányzó neve, Kambodzsában lakik. Kb. 7 éve gyötri őt szembetegség. 3 éve próbáljuk neki a kezelést előkeríteni, amire szüksége van. Azt mondják tumor, de nem akar gyógyszerre elmúlni, és a szemgolyója mögött van, nem vállalták még az operációt. Mathew Kambodzsában, Tájföldön össze-vissze vitte őt, ahova csak tudta. Nemrég Malájföldre is elvitte egy másik misszionárius orvoshoz. Mikor azt mondták, hogy egy újabb biopszira van szüksége, de altatással, akkor derült ki, hogy terhes. Másfél éve volt az esküvője. Most már 35 kg. Tíz hetes terhesen is. Nagyon szenved a szemével is és a terhességi émelygéssel. Féltem őt, féltem a babát, a férjét. Féltem Saron életét. Olyan erős keresztény lány. Legyen meg az Úr akarata ebben a betegségben, vegye el a dicsőséget, amiért hagyja ezt a betegséget ilyen erősnek mutatkozni. Köszönöm, hogy imádkoztok értük. A férjet Yi-nek (jí kiejtéssel) hívják.
 

A leghosszabb ideje külmisszióban szolgáló magyar imakérései felénk:

2015 ősz:

Üdvözlet Kambodzsából

Mire ezt olvassátok, már be is tettük a könyvjelzőt életünk Kambodzsáról szóló fejezetéhez, hiszen túl vagyunk rajta... legalábbis pillanatnyilag. 2015. szeptember 18-án visszatérünk Kanadába, hogy befejezzük az örökbefogadás intézését. Eredetileg azt gondoltuk, hogy Kambodzsából is meg tudjuk oldani, de a vietnámi kormány tájékoztatása szerint az ügyintézés folytatásához nekünk vagy Vietnámba kellett volna költöznünk, vagy visszatérnünk Kanadába, "köszönhetően" Kambodzsa és Vietnám rossz kapcsolatának.

Nehéz a szívünk búcsút mondani, búcsút mondani a mi szeretett kollégáinknak, akik két évvel ezelőtt még a tanítványaink voltak a bibliaiskolában, és a jelenlegi tanítványainknak, akik épp hogy elkezdték a bibliaiskolát. Nehéz a szomszédságban lakó gyerekektől is elszakadni, akik naponta jönnek minket látogatni, vagy a férfiaktól és asszonyoktól, akik elfogadták Jézust és testvéreink lettek Krisztusban. Olyan sokat jelentettek a számunkra, és bár izgatottak vagyunk a mi örökbefogadási tervünk következő lépése miatt, és hogy újra láthatjuk a családunkat, barátainkat Kanadában, fájdalommal válunk el. Néhány önkéntesünk megfogalmazása szerint "árvákat" hagyunk magunk mögött Kambodzsában, mert a mi tanítványaink és barátaink lelki szüleikként tekintettek ránk. Azonban ez nem igaz, ők nem árvák: egy nagyobb család tagjai, akik Krisztusban egyesültek. Ahogy Isten mondta: "Bennük lakozom, és közöttük járok, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek. Azért menjetek ki közülük, és szakadjatok el tőlük - azt mondja az Úr -, és tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket, Atyátok leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek - azt mondja a mindenható Úr." (2Kor 6,16-18). Ez az, amiben nagyobbrészt részünk lehetett, amíg Kambodzsában, Malawiban és más helyeken szolgáltunk, segítve az embereket, hogy Isten gyermekei legyenek. Ő az ő Atyjuk, és így sosincsenek egyedül; de nem csak ez: most már ott vannak egymásnak mint fivérek és nővérek, hogy támogassák egymást. Te is az ő családjuk része vagy, mert te is imádkoztál és támogattad őket a növekedésükben. Még ha sohasem találkoztok egymással ezen a földön, mi tudjuk, hogy a jövőben mindazok, akik Krisztushoz tartoznak újra egyesülni fognak, amikor eljutnak a mennek országába. Értjük hát jól barátaink érzéseit, akik igazán tényleg csak annyit akartak kifejezni, hogy mennyire fogunk hiányozni egymásnak, mi mégsem fogadjuk el, hogy a hívők itt "megárvulhatnak".

Az utolsó néhány hónapunkat itt Kambodzsában a Tituszhoz írt levél alapján tudnánk összefoglalni, az 1,5 vers szavaival: "Azért hagytalak téged Krétában, hogy az elintézetlen ügyeket hozd rendbe, és rendelj városonként presbitereket, amint meghagytam neked." Mindig is képeztünk ki helyi vezetőket, de itt még inkább koncentráltunk erre, mivel alapvető fontosságú ennél a pontnál, hogy olyan helyi vezetőik legyenek a híveknek, akikhez odafordulhatnak, hogy ne érezzék magukat elhagyottnak. Ezt a munkát még a repülőgépre való felszállásunk előtti utolsó órákban is próbáljuk megnyugtatóan lezárni, és dicsőítjük az Urat, hogy két év közös szolgálat után nincs bennünk félelem a kambodzsai csapat felől, hogy ne tudnák elvégezni a lelkészi szolgálatot vagy hogy eltávolodnának Istentől. A képzési program egyik izgalmas pillanata az volt, amikor el tudtam vinni három Khmer misszionáriust egy útra Medanba (Indonézia). Ez volt a harmadik missziós utam Indonéziába, de minden alkalommal más szigetre mentem. Társaim nem csak a tanítással és a prédikálással boldogultak jól, de sok fiatal is megismerte Krisztust. Éppen úgy dolgoztunk együtt, ahogyan azt tanítottam nekik a vezetésről és misszionárius munkáról. Ezen felül közösen tanulmányoztuk a Jézus Krisztus tanítványképző c. könyvet is, és sok hasznos tanulságot vontunk le Krisztus életéből az evangelizáláson túlmenően a megtértek tanúkká tételéig. Kérünk, imádkozzatok a következő emberekért különösképpen, mivel ők azok, akik átveszik a vezetést a bibliaiskolában, ifjúsági szolgálatban és vasárnapi iskolákban. Phany, Nelly, Sarorn és Sreymom. Kérjük imáitokat a gyakornokokért és a bibliaiskola tanulóiért, akik tőlük fognak tanulni, de egyben szolgálni is mellettük, főleg gyerekek felé.

A mi részünkre azt kérjük, hogy imádkozzatok az örökbefogadás folyamatáért, hogy az könnyen és gyorsan haladjon. Amíg az örökbefogadás lezajlik, Ontarióban kell maradnunk. De amint végére értünk, megint szabadok leszünk utazni és reméljük, hogy egy nap az Úr visszavisz minket Őt szolgálni Kambodzsába. Kérünk azért is imádkozzatok mindeközben, hogy vissza tudjunk szokni a kanadai életbe és hogy megtaláljuk az Isten akaratát ottani tartózkodásunkra és az eljövendő szolgálatokban. Nos, "viszlát" Kambodzsának és mindenkinek, akit annyira szeretünk.
"Hello" Kanada... titeket is hiányoltunk az elmúlt két évben.

Krisztus nevében,

Mathew és Henrietta

2015 tavasz

Minden barátunknak és családtagunknak
A helyzet kezd egyre melegebbé válni Kambodzsában, ahogy beléptünk az esős évszakba. Az emberek felszántják földjeiket és készülődnek rizsföldjeik bevetésére. Mi is a talaj előkészítésével foglalkoztunk felkészítvén az emberek elméjét az örömhír befogadására, és szívüket az Igazság magjainak szívükbe fogadására. Ahogy Jézus tanította: a föld néha kemény vagy sziklás, vagy a gyomok elfojtanak minden növekedést, de néhány magocska jó földbe hullik és gazdag termést hoz. Ez a példázat jól mutatja a mi szolgálatunkat is. Néhány itteni ember nagyon ellenálló az evangélium üzenetével szemben, mások örömmel fogadják, de aztán visszaveti őket a család helytelenítése vagy egyéb szempontok és gondok. Mi nem vonjuk meg tőlük sem az Úr Igéjének hirdetését, de megpróbáljuk időnk és erőfeszítéseink nagy részét a nyitottságot mutatókra fókuszálni.
Bibliaiskolás tanítványaink nemcsak megfizették az árat Krisztus követéséért, de felvették keresztjüket és követik Őt nap mint nap. A vezetők elutasítják, a családjuk kritizálja őket, a világ pedig ellenséges irántuk. Érzelmi, lelki és anyagi tortúrákat álltak ki Krisztusban való hitükért, de nem hátrálnak meg és adják fel az életet, mert Péter apostolhoz hasonlóan, ők is azt mondják: "Uram, kihez mehetnénk? Örök élet beszédei vannak nálad. S mi hisszük és tudjuk, hogy Te vagy az Istennek Szentje." Ez volt a válaszuk Jézus kérdésére: "Hát ti nem akartok elmenni?" (Jn 6,66-69)

Véleményem szerint ők azok közül valók, akikre ez a világ nem méltó. Ezek a fiatal hívek és a hozzájuk hasonlók valódi hithősök. Ők azok, akik példát mutatnak másoknak az ő népük között az ő Teremtőjükhöz való odafordulásban. Köszönetet mondok ezért az Úrnak Soumaly-ért, Sothiya-ért, Sheanghai-ért, Menghimért, Lai-ért, Nounért és másokért, akik előttük jártak.
Annyira áldottak vagyunk végzőseinkben és azokban, akik jelenleg szakmai gyakorlatukat végzik. Annyira hűek és annyi örömük van, ami a Szentlélektől jön és nem a körülményeikből fakad. Bár elhagyták már az iskolát, szívünkben és imáinkban őrizzük őket, és mindent megteszünk, hogy támogassuk őket akármilyen szolgálatot is választanak, távol vagy közel. Büszkék vagyunk kis tanulóinkra is, azokra a bátor kis tanítványokra, akik napsütésben és esőben is kitartóan jöttek a vasárnapi iskolába. Nagy megtiszteltetés velük együtt szolgálnunk és imádkozunk, hogy hitük örökké az a gyermeki bizalom maradjon, amilyen most. Dicsőítjük Istent a Kompong Chhnang tartományban megalakuló misszionárius csapatért is, és azért, hogy engedi őket szolgálni.
Többen emlékezhettek csapatunk egy tagjára és végzősünkre, Saron Hornra, akiről már megírtuk, hogy az orvosok Kambodzsában szem környéki tumort diagnosztizáltak nála, amin nem tudtak segíteni. Segítettünk Saronnak eljutni Thaiföldre orvosi segítséget keresve és most megkaptuk a vizsgálati eredményeit. Nagy örömmel adjuk hírül, hogy a biopszia jó eredményeket hozott, az orvosok szerint nem rosszindulatú a daganat, és gyógyszeresen, műtét nélkül is lehet kezelni a szemet. Köszönjük mindenkinek, aki imádkozott az ő gyógyulásáért, Isten csodásan munkálkodik! Két hét múlva visszatér Bangkokba, a gyógyszer hatékonyságának ellenőrzésére.
Tudjuk, hogy néhányan nagyon várjátok már a híreket az örökbefogadási folyamatról, de most még várakozunk mi is. A folyamat a legjobb esetben is meredek, a helyzetet pedig tovább nehezíti Kambodzsában való tartózkodásunk. Hitben várakozunk és bízunk benne, hogy Isten reményteljes jövőt készít nekünk ebben a kalandunkban is.
Sok dolog vár ránk a közeljövőben a szolgálat területén, de kérünk benneteket imádságért, hogy az időnk ne csak üres tevékenységgel teljen, de Isten Királyságának épülésére szolgáljon. Szeretnénk megköszönni mindenkinek, akik hűségesen támogatnak és imádkoznak értünk, évek óta. 15 évvel ezelőtt (Heninek 14 éve), hogy elkezdtük a teljes idős szolgálatot és sokan közületek mindvégig velünk voltak!!!
Köszönjük és dicsőség Istennek!!

2014.11.18.Kérlek imádkozzatok értünk, csütörtökön jön az első olyan lány hozzánk lakni a suliba, akit prostitúcióból mentettek ki pár éve, már rendes munkája van, de árva és nincs hol laknia, most hogy túlkoros lett a másik misszió szolgálatához. 18 év felett el kell menniük, de neki nincs hova. Így bevállaltuk, hogy felelősségteljes szobatársat adunk, tőlünk bérel szobát jó olcsón, hogy az önállóságra is neveljük. A diákjaink nem tudják honnan jön, csak hogy szüksége van egy biztonságos helyre, hogy lakjon, mert árva. Láttam a lányok szemében a könnyeket összegyülemleni, annyira puha szívűek már ennek hallatán is. Úgy fogják őt szeretni. De nem keresztény még, így vannak rossz szokásai, ingadozásai, amikre majd nagy figyelmet kell szentelnünk, hogy ne adjon rossz példát a diákjainknak, és hogy mindig tudjuk hol van, nehogy visszamenjen a régi életébe. Szóval tudom ez hatalmas felelősség, de mégis örül a szívem, hogy végre Isten megnyitotta az ajtót olyan szolgálat felé, ami miatt alapvetően Kambodzsába jöttünk. A rehabilitációban szeretnénk segédkezni, mert a kezdeti mentési feladatokra és lelkigondozásra még nem vagyunk felkészültek, sem lelkileg, sem jogilag az állami elvárások alapján. Így most egy másik misszióval dolgozunk kéz a kézben 3 hónapja, és a bizalom egyre nő, ezért merik ránk bízni. Szóval kérlek imádkozzatok, hogy a lelke mentődjön, ne csak a teste a régi életéből, hogy valódi testvérként élhessen velünk. Köszönöm.

2015.02.19. Kerlek imadkozzatok ertunk. Ma de. halt meg az egyik diaklanyunk, aki 8 honapja beteg volt. nehezen veszik a fiatal kereszteny diakjaink. Holnap van a temetes. A keresztenyeket meg eltemetni sem engedik a varoson belul, ki kell vinni a testuket messzire. Itt nagyon hangosan sirnak/gyaszolnak. holnap egy extra adag kegyelemre van szuksegunk.

 

Heni Wylie