Karácsony

Nyugdíjasok karácsonyi ebédje: 17-én 10 órától

Ünnepi előkészítő alkalmak: szerda 11, 19; csütörtök 19, péntek 11, 18 ; szombat 9,19 óra

Advent 4. vasárnapja 10 óra, kórus, bábelőadás

Szenteste 15 óra, színdarab, betlehemes, ajándék

Első napi ünnepi úrvacsorás istentisztelet 10 óra, kórus

Másodnapi ünnepi úrvacsorás istentisztelet 10 óra, legátus

 „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
Jn 3,16.
Az evangélium összefoglalása, s ennek megfelelően az ünnep mondanivalójának megfogalmazása is ez a bibliai vers. Kevesebbet nem lehet mondani, többet pedig nem érdemes – hiszen ez a pár szó mindent magába foglal. Szeretjük is idézni, sokszor anélkül, hogy végiggondolnánk, mit is mondunk…
Először azt mondja Jézus Nikodémusnak: „úgy szerette Isten a világot” … Isten és ember közös történetének legfontosabb momentuma ez a szeretet. Innen indul ki minden: a mi megváltásunk, üdvösségünk, a karácsony, a húsvét… Nem csak az egész emberiséget, a bűnös világot általában érintő dologról van itt szó, hanem személyesen, egyen-egyenként rólunk! A mi ünneplésünket az teszi lehetővé, hogy Isten szeret minket! Ha nem így lenne, akkor nem lenne ünnepünk, vagy az egész ünneplésünk elveszítené értelmét! Ezért az ünnep egészét át kell, hogy járja Isten végtelen szeretete.
Majd azzal folytatja a Mester, hogy az Atya: „az ő egyszülött Fiát adta”. Ennek a szeretetnek a tartalmát, lényegét is megnevezi Jézus: ez az Atya részéről a Fiú elbocsátása a világba, az Ő egyszülöttjének feláldozása értünk. Jézus önmagáról beszél, az Ő jelenléte, szolgálata, küldetése az, amiről szól Isten irántunk való szeretete. S ezt Ő nagyon is jól tudta, hitelesen meg is élte, küldetését teljesítette. Az egyszülött Fiú odaadása ezért a világért jelzi, hogy milyen drága árat fizetett értünk a mi mennyei Atyánk. A karácsony Isten szeretetének erről a megnyilvánulásáról szól: Ő ideadja értünk egyszülött Fiát! Tudunk mi bármit is adni cserébe? Nyilván olyat kellene adnunk, amit Isten vár tőlünk… Hálából önmagunkat adhatjuk!
Hozzátesz Jézus egy feltételt is: „aki hisz őbenne”! Isten önzetlen szeretete mindenki felé megnyilvánul, de nem mindenki veszi komolyan, nem mindenki válaszol rá. Isten a hit válaszát várja tőlünk! Hittel kell megragadnunk az Ő segítő szeretetét. Van-e helye a hitnek a karácsonyi ünneplésedben? Vagy mindig csak Isten szeretetéről beszélsz, s elfeledkezel arról, hogy Isten a te válaszodra vár? Az adventhez ugyanis hozzátartozik az, amit Péter így ír: „Nem késik az ígérettel az Úr, még ha némelyek késedelemnek tartják is, hanem hosszútűrő irántatok, nem akarva, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.” (2Pt 3,9).
S azzal zárja Jézus: „el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. Ebből megérthetjük, miért jött Jézus: hogy minket megmentsen a veszedelemtől, a kárhozattól. Ha Ő nem jön el, ha nincs karácsony, akkor az egész emberiségre, így ránk is az örök halál várt volna! Van miért hálát adnunk… Ezt a megmentő szeretet hittel tudjuk megragadni, s akkor örök életünk lesz. Nem egyszerűen csak megszabadulunk az ítélettől, hanem örök életet kapunk ajándékba! Ez már egy fontos üzenet ennek a világnak, amit el kell mondanunk, tovább kell adnunk, hogy mindenki megtudja! Ez a ránk bízott karácsonyi üzenet – adjuk tovább!