Londonban

2015. ápr. 27. 00:25

Tizenöt éve minden tavaszi szünetet Nagy Britanniában töltünk a Lónyay Utcai Református Gimnázium diákjaival. Már szeptember végén elkezdődik a szervezés. Tavaly ősszel éltem a Facebook adta lehetőséggel és feltettem az utazás tervezett programját. Ennek köszönhetően az idén kibővült a csoportunk: jelentkezett az egyik gyülekezeti tagunk és legnagyobb örömömre velünk jött az a család Erdélyből, akiknél tavaly én kaptam szállást, amikor a gyülekezettel ott voltunk.

Virágvasárnap reggel indultunk a nyolc napos útra. Két nagy célállomásunk volt: London és Párizs. Azért szétnéztünk még Rochesterben és Canterburyban is. A doveri fehér sziklákat nem sikerült lefényképeznünk, mert olyan köd volt. Én nem kis izgalommal indultam el erre az útra. A januári szerencsétlen eset miatt három hónapig szigorúan csak a két mankóval közlekedhettem. Így nem tehettem mást, mint ezekkel együtt szálltam fel a buszra. Sokat imádkoztam az út előtt, hogy végig tudjam csinálni ezt az utat. Semmiképpen nem akartam magára hagyni a 24 embert, nagyon bíztam benne, hogy nem lesz probléma.

A keddi programban az volt, hogy a csoport reggel leszáll a buszról a londoni Parlament közelében és estig gyalogos városnézés keretében ismerkedik a nevezetességgel. Megbeszéltem az idegenvezetővel és a kolléganőmmel, hogy én ezt a hosszú gyalogtúrát kihagyom, és majd este találkozom a csoporttal a Trafalgár téren. A Westminster Abbey-nél váltam el a csoporttól és úgy döntöttem, hogy bemegyek és megcsodálom az apátság épületét. A rengeteg turista miatt már a reggeli órában is nagyon hosszú sor állt a bejáratnál. Beálltam a sorba és kb. fél óra várakozásra lehetett számítani. Két perc múlva odajött hozzám egy ott dolgozó fiatal hölgy és szólt, hogy feltétlenül menjek a sor elejére, két mankóval soron kívül beengednek. A pénztáros hölgy rám nézett és rögtön látta, hogy miért jöttem előre. Nyomtatott nekem egy olyan jegyet, amire rá volt írva, hogy „Mozgássérült személy” és az ára 0 font volt. Egyébként a belépőjegy ára 20 font, ami több, mint 8 ezer forint. Nem ez volt az egyetlen ilyen eset az út során. Az angol emberek nagyon figyelmesek az ilyen nem teljesen egészséges emberekkel. Nagyon jól esett a kedvességük.

A többi napokon múzeumokat látogattunk meg, ahol mindig volt lehetőségem leülni. Egy hét eltelte után mentünk Párizsba. Ott nagyon sokat gyalogoltam, de ehhez rengeteg erőt kaptam és végig tudtam csinálni a programot a csoporttal. Húsvét vasárnap este érkeztünk haza, és hála Istennek, mindenki épségben, egészségben szállt le az autóbuszról tele sok- sok élménnyel.

SOLI DE GLORIA