Presbiter választás 2017

November 5-én a vasárnapi istentiszteleten követően választási közgyűlés keretében szavazhattak titkosan az aktuális választói névjegyzékben szereplők, hogy egyetértenek-e vagy nem a szavazó lapon szereplő jelöltnévsorral.

 A közgyűlés a listát 64 szavazatatal 4 ellenében elfogadta. Fellebbezésre a törvényvben előírt módon van lehetőség, az új tisztségviselők fogadalom tétele a fellebbezési időszak lejárta után lesz. 

Nem ti választottatok ki engem,
hanem én választottalak ki és rendeltelek arra,
hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek.
(Jn. 15,16)

A Magyar Református Presbiteri Szövetség Elnökségének állásfoglalása az egyházi választásokkal kapcsolatban

A Presbiteri Szövetség Elnöksége szükségesnek látta, hogy állást foglaljon az egyházi presbiterválasztásokkal kapcsolatban, amelyek 2017 őszén esedékesek. Meggyőződésünk, hogy az egyházi választások különösen, de semmilyen más választás nem történik Isten akarata ellenére vagy akarata nélkül.
Ezért vizsgáljuk meg az Ige fényében:
– ki választ
– kit választ
– hogyan választ
és ennek nyomán mi a feladatunk, presbitereknek?

IV.1. Ki választ?
Már a címadó Ige is jelzi, de a Szentírás számos esetben is igazolja, hogy Isten az, aki választ, mégpedig nemcsak, mint kegyelmes Isten, de mint a történelem Ura is. Az Igéből világos, hogy Ő választotta ki Ábrahámot, Jákobot, Józsefet, Mózest, a királyokat, a prófétákat, a tanítványokat, de még ítéletének eszközeit is, mint pl. a fáraót, Nabukadneccart, vagy Félixet, vagy Festust, hogy az Ő ítélete, terve valóra váljék. Ebben benne foglaltatik az is, hogy Isten választhat javunkra és ítéletünkre. Ez át is vezet a következő kérdéshez:

IV.2. Kit választ?
Akit Ő jónak lát! Ő nem azt nézi, amit az ember, aki azt nézi, ami a szeme előtt van, az Úr azt nézi, ami a szívben van. (1Sám 16,7)
Hogyan tudhatjuk meg, hogy kit választ az Isten?
Az Ige először is arra tanít, hogy Ő szól ahhoz, akit kiválaszt Szólt Ábrahámnak, Jákobnak, Józsefnek, Mózesnek, a prófétáknak, a tanítványoknak közvetlenül, látomásban, de még Nabukadneccarnak is álmában. Isten tehát kijelenti magát, közli tervét az Ő választottaival.
Az Ige másodszor arra tanít, hogy az, akinek kijelentette magát, akit kiválasztott, megrémül, felismeri alkalmatlanságát, erőtlenségét és szinte menekül a feladattól, ha féli Istent és ismeri a hatalmat (pl. Mózes, Gedeon, Ézsaiás, Jeremiás stb.)
Az Ige azonban arra is megtanít, hogy az Isten felkészíti a szolgálatra a kiválasztottat és a magát alkalmatlannak érzőt alkalmassá teszi, így válik alkalmassá Ábrahám, hogy népek atyja legyen, Jákob, hogy Izraelé legyen, József, hogy népek és testvérei megmentője legyen, Mózes, hogy népe vezére legyen és a próféták és királyok is mind, ha meghajoltak Isten akarata előtt így váltak alkalmassá a tanítványok is, hogy apostolokká legyenek és még az ösztöke ellen rugódozó Pált is belekényszerítette abba a feladatba, amelynek korábban ellenzője volt.
A felsorolt példák arra is rámutatnak,

IV.3. Hogyan választ
az Isten? Tetszése szerinti módon. Módja pedig éppen a felsorolt példák tanúsága szerint sokféle lehet. Van, akiről azt tudjuk, hogy megszólította: kit füstölgő kemence (1Móz. 15,7-21), kit égigérő létra képe segítségével (1Móz. 28,10-16), kit csipkebokorból (2Móz. 3,1-12), kit emberek útján (1Sám.16,1-12), kit örökösödési rend, vagy éppen annak félretétele útján (Salamon), kit „csodatétel” útján (Natanaél), kit sorsvetés útján (Mátyás), kit a Szentlélek útján (Ap. Csel. 13,1-3), és még számtalan más módon, amelyek nemegyszer a kor általános választási módszerei voltak: örökösödési rend, sorsvetés.
A forma tehát sokféle lehet, de az Igéből azt láthatjuk, hogy bizonyos azonosságok vannak: az Úr szavát hallják, keresik, akiket választ és akik választanak. Sámuel az Úrral beszél, mielőtt elmegy Isai fiai közül királyt választani. Még Jézus is az Ő Atyjával beszél, mielőtt tanítványait kiválasztja (Lk. 6,12-16). Mátyás apostollá választása előtt is imádkoztak (Ap. Csel. 1,23-26) és Barnabás és Saul kiküldése előtt is böjtöltek és imádkoztak (Ap. Csel. 13,1-3)
Az Ige tanítását összefoglalva megállapíthatjuk:
– az Úr választ javunkra vagy ítéletünkre
– akit Ő választ, azt megszólítja és felkészíti
– sokféle módon választhat, így rajtunk keresztül is.
Mindez azt jelenti, hogy a választás, különösen az egyházi választás a református keresztyén számára nem valami demokratikus eszköz, hanem Isten akaratának elkérése, megismerése.

IV.4. Mi tehát a presbiterek feladata?
A folyamat kezdetén meg kell ismerni, meg kell tanulni és meg kell tartani az ide vonatkozó egyházi jogszabályokat. Ezeket a II.3-4. fejezet tartalmazza. Ennek megfelelően az alábbiakat elsősorban a jelölőbizottság tagjainak kell megfontolniuk.
Ajánlhatjuk, mert az Ige ebben példát mutat, hogy a jelöltek állításakor ill. a választás előtt a jelöltekkel szemben bizonyos követelményeket fogalmazzanak meg a testvérek. Ezt tették a tanítványok is, mielőtt Mátyás és József között – miután mindketten megfelelek a feltételeknek – sorsot vetettek. Ugyanígy határoztak meg feltételeket a hét diakónus választásakor is (Ap. Csel. 6,1-7)
Ilyen feltételek lehetnek az 1Tim. 3,1-7, és a Tit. 1,5-9-ben leírtak szerint:

a) Személyes tulajdonságok: megfontolt (aki a szélsőségeket kerüli), józan (gyakorlatias, jó ítélőképességű), nem részeges (az élet földi örömeiben mértékletes), nem kötekedő (szelíd természetű), megértő („empatikus”), viszálykodást kerülő (konfliktusokat megoldani akaró), nem újonnan megtért (az egyházi életet ismerő, kellő ismerettel és hittel rendelkező), nem önkényeskedő (nem hatalomra törő, hanem szolgáló), nem indulatos (nem gerjed könnyen haragra), jóra hajlandó (helyes értékítéletű), igazságos (szeretetben), kegyes (istenfélő), önmegtartóztató (van önuralma).

b) Környezetének a véleménye: feddhetetlen (nem korrupt, nem ad okot megbotránkozásra), vendégszerető (szeretettel foglalkozik a hozzá fordulókkal), a kívülállóknak is jó véleménye van róla.

c) A családi élete: egyfeleségű férfi (nem kezd ki játékból sem más nőkkel), aki a maga háza népét jól vezeti (a családjában béke és derű van, lelkileg is vezeti családját), gyermekeit engedelmességben és teljes tisztességben neveli (gyermekei hitoktatásban részesülnek, konfirmáltak), akinek gyermekei hívők, nem vádolhatók kicsapongással (gyermekei sem botránkoztató életvitelűek).

d) A szolgálattal járó elvárások: tanításra alkalmas (képes a Szentírás tanításának és a munkatársai munkájához szükséges ismeretek továbbadására), aki ragaszkodik a tanítással egyező igaz beszédhez (az evangéliumból nem vesz el semmit és nem ad hozzá semmit), képes legyen az egészséges tanítással buzdítani, képes legyen az ellenszegülőket meggyőzni (képes legyen másokat telkesítéssel, meggyőzéssel vezetni).
Nem ajánljuk olyanok jelölését, megválasztását
– akik az Ige tanításához hozzátesznek, elvesznek, vagy nem hitvallásaink szerint értelmezik azt,
– akik bármely nemes eszmét az Isten ügye, a misszió mellé vagy elé helyeznek,
– akik bárki ember, embercsoport (vallás-, etnikum ellen gyűlöletet szítanak),
– akik magukat ajánlják, bármennyire tetszetős életűek és ismeretnek (lásd gazdag ifjú), mert nem az a kipróbált, aki magát ajánlja, hanem akit az Úr ajánl.

IV.5. Összefoglalva
– folytonos imádsággal, sőt böjtöléssel készüljünk a választásokra,
– ismerjük meg, tartsuk és tartassuk meg a törvényes előírásokat,
– ismerjük meg és próbáljuk meg a jelölteket az Ige mérlegén.

Jelöltek:

presbiter

Deák Ferenc
Református szülők gyermekeként láttam meg a napvilágot Erdélyben, Zilahon. Megkereszteltek, vallásosan templomba járásra tanítottak,gyermekkoromban vallásórára jártunk, konfirmáltam. A babona, az okultizmus ott volt az életünkben. Hála Istennek most már látom, hogy csak templomba járással, mint vallásos ember nem üdvözülünk.

Fiatalon, 1989. szöktem Magyarországra, Isten oltalmazó ereje megőrzi a hitetlen embert is, ezt megtapasztaltam akkor én is. 2005. feleségem nagybátyja sok unszolására elmentem Torbágyra egy férfi csendes hétre. Azon a héten szólított meg az Úr, többek között egy ige kíséretében "mert megbocsátom az ő bűneiket,és vétkeikről többé meg nem emlékezem." Jer.31,34b. Azt az érzést nem lehet elfelejteni soha, a korlátlan szabadságot a Jézus Krisztusban amit kapunk újjászületéskor, tőle fogadunk el mindent ,és megváltozik az értékrend az életünkben.

Feleségem és két fiam van,itt lakunk a kerületben 1996 óta. 2006 óta vagyok presbiter.

Egy Ésaiás igeverssel zárnám bemutatkozásomat: "Így szól az Úr: ne félj, mert én veled vagyok;ne csüggedj,mert én vagyok Istened;megerősítelek,sőt megsegítlek,és igazságom jobbjával támogatlak," Ézs.41,10

Kelemen Kálmán

Kerekes Péter

református hitoktató szak, BA képzés
lelkipásztori munkatárs szak, diakónia, BA képzés

UNISA – University of South Africa, missziológia MA képzés
Interdiac, diakónia, szociális munka, társadalmi kirekesztés angol nyelvű szaktanfolyam, Finn egyetem BA képzésének első féléve Csehországban

BME Gépészmérnök
KLTE épületgépész szak

Koller Dezső
1975-ben születtem Budapesten. Bár a szemeretelepi gyülekezetben lettem megkeresztelve, de értelmem sarjadásától kezdve ebbe a gyülekezetbe járok (szüleimmel együtt). 1989-ben konfirmáltam. 1996-tól pótpresbiterként, majd 1998 decemberétől presbiterként igyekszem az egyház ügyét szolgálni.A kisgyermekek születésnapi üdvözlésének előkészítése, a számvizsgáló bizottsági elfoglaltságok, az állandó jellegű feladataim. Végzettségemet tekintve közlekedésmérnök, tanár vagyok. A MÁV Zrt-nél dolgozom, jelenleg a Cégcsoport iskolarendszerű szakképzésének operatív irányításával foglalkozom. Méltatlan voltom ellenére is köszönöm a testvérek a bizalmát. Remélem, hogy továbbra is, amire Isten elhívott minket, teljesíteni tudjuk.

Kovács Gábor Mihály
1983.06.24-én Budapesten születtem, azóta a kerületben lakom szüleimmel és testvéreimmel. Szüleim tanárok, egy öcsém és egy bátyám van. A bátyám, Péter presbiter, az öcsém követ engem mind gimnáziumi, mind az egyetemi tanulmányaiban.A Karinthy Frigyes Két Tanítási Nyelvű Gimnáziumba jártam, majd a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki karán gépészmérnökként végeztem 2010-ben. Jelenleg vasúti fékekkel foglakozom a Knorr-Bremse-nél (fékező levespornál).

Már egészen kis korom óta a gyülekezetbe járok. Örömmel és hálával emlékszem vissza Széplaki Gyuri bácsi által tartott gyerek Istentiszteletekre, ahol az „építkezés” kezdődött. Ott kezdtem el megismerkedni az Úrral. IFI órákra már konfirmáció előtt is jártam. A megtérésemre konkrét fordulópontot nem tudok mondani, de úgy igazából a gimnáziumi évek végére tehető.

Számomra egyik fontos Ige a Pál apostol Efézusiakhoz írt levele 2,8: „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;”

A gyülekezettel a kapcsolatom amint említettem is, elég régi. Az elhangzott Igehirdetések rögzítését, vágását, a honlapra való felrakását végzem szolgálatként. A hangosításban is segédkezem.

Köszönöm a gyülekezet megtisztelő bizalmát, hogy alkalmasnak talált erre a feladatra!

Kovács Péter

Nagy-Huszár Imre

Panyik Tóth Lajos
Budapesten születtem 1971-ben, szüleim a 80-as évek elején kerültek kapcsolatba a Kálvin Téri gyülekezettel, felnőttként ott konfirmáltak, majd később a gyülekezet presbiterei is lettek. Magam is az ottani ifiben ismerkedtem meg a református hitvallásokkal, majd 1985-ben a konfirmáció által a gyülekezet felnőtt tagja lettem. Feleségemmel való megismerkedésünk után kis idővel Lőrincre költöztünk, és 1997-ben már itt a Kossuth téren kötöttünk házasságot.Végzettségemet tekintve épület villamossági szerelő, jelenlegi munkámat tekintve épületüzemeltető karbantartó vagyok. Legmagasabb végzettségem érettségi.

Életem fordulópontja is ehhez a gyülekezethez köt, mikor is az Úristen az ő kegyelméből a Fiú kezébe helyezett, megigazított és tanít azóta is naponként Igéje által. Hiszem és vallom Isten írott igéje teljességének a Bibliának igaz voltát, a református egyházunk alapját képező hitvallásaink (Heidelbergi KÁTÉ, Második Helvét hitvallás) teljességének igazságát, és hogy a szolgálat azt jelenti, a kegyelem Istenétől ajándékul kapott időnk, erőnk és javaink egy kicsinyke részét kötelességünk az Ő dicsőségére ajánlani (áldozni) a tőlünk telhető módon.

Ha Isten engedi és élek, szeretném továbbra is szolgálni őt a gyülekezet közösségében, minden rám bízott feladatban, megvallani hitemet szóval és cselekedetek által, „megvívni a hitnek szép harcát”, tanulni mások küzdelmeiből, és a megéltekkel segítséget adni annak aki épp a „mélységeket” járja.

Vágyam és reménységem, hogy ez a sok talentummal rendelkező gyülekezet, a Mester vezetése által szeretetközösségként egyre jobban jelen lesz kerületünk közösségeink életében.

Csak féljétek az Urat, és hűségesen, teljes szívetekből szolgáljatok neki. Mert látjátok, milyen nagy dolgot cselekedett veletek. 1Sám 12.24.

Szalai-Bekő Máté

Szászfai Zoltán

Dr. Szöllősy Áron

1997-ben negyedmagammal költöztem Pestszentlőrincre, ma már csak ketten élünk itt. Tamás fiam megnősült, házassága révén Dél-Pestről Észak-Budára került, feleségem pedig az Úrhoz költözött. A gyülekezetet András fiam által ismertem meg, és a gyülekezet is általa ismerhetett meg. Amikor megkaptam a felkérést, első reakcióm nekem is az volt, hogy nem vagyok alkalmas – bár erre figyelmeztetést kaptunk, hogy valójában senki sem alkalmas. És valóban, még a Biblia hősei is szabódtak, mikor elhívást kaptak, magukat alkalmatlannak érezvén, hivatkoztak nehéz nyelvre, tisztátalan ajakra, ifjúságra, alacsony származásra (2Mózes 4:10, Ézsaiás 6:5, Jeremiás 1:6, Bírák 6:15). Magamról annyit, hogy rövid gyógyszeripari vargabetű után a Budapesti Műszaki Egyetemre mentem kutatónak, majd a kutatás mellett - részben kényszerből - egyetemi oktató lettem. Ami a kutatói pályámon nyereség volt, ma kárnak ítélem Krisztusért, hiszen a tudományos körökben nagyra tartott értékek, mint a publikációk, idézettség, impakt faktor, munkabizottsági tagságok, Isten előtt nevetségesek.

Utóirat: nem gondoltam, hogy megválasztanak. Megdöbbentem, mikor november 20-án a következő üzenetet kaptam: Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban. (1Kor 15:58)

Tutinka Zoltán
Mezőkövesd, 1969. szeptember 24. A szülőotthonból szüleim Bükkábrányba vittek haza. Itt nőttem fel, itt végeztem általános iskolai tanulmányaimat is. Kereskedelmi szakközépiskolában érettségiztem Miskolcon, és azóta is kereskedelmi területen dolgozom. Feleségemet Zemán Anikót a kórusból ismerheti a gyülekezet. 2001 óta vagyunk házasok, két gyermekünk van: Zsófi és Vajk . Itt lakunk a kerületben, a templomtól nem messze, együtt Anikó szüleivel, és a sógornőm családjával, összesen tízen.

Templomi esküvőnk ebben a templomban volt 2003-ban, Zsófi már itt konfirmált 2013-ban.

A református hit választott hitem. Anyai nagyapám református volt, de nagymamám katolikus, ezért édesanyám és gyermekei is katolikusnak lettek keresztelve. Nagymamám és nagyapám minden vasárnap karon fogva együtt mentek a falu közepéig majd az egyik balra a katolikus templom felé, a másik jobbra a református felé.

Édesapám szigorú elvei miatt ateista nevelésben részesültem, ilyen légkörben nőttem fel. A hitnek és az ezzel járó dolgoknak nem tulajdonítottam jelentőséget. 40 éves koromhoz közeledve fordult meg a világ.

Hitem olvasmányok hatására (Wass Albert) vált belső késztetéssé, majd elkezdtem templomba járni. A pontot az i-re, egy ebben a templomban hallott igeszakasz és az ehhez kapcsolódó prédikáció tette fel: Jézus a Bethesda tónál meggyógyította a 38 éve beteg embert…

„Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: Akarsz-e meggyógyulni? A beteg így válaszolt neki: Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem. Jézus azt mondta neki: Kelj fel, vedd az ágyadat és járj! És azonnal egészséges lett ez az ember, felvette az ágyát, és járt.”János 5: 5-9

Nekem is 38 évet kellett várnom, hogy az úr észrevegye a nyomorúságomat, de észrevette, felemelt és magához hívott. Most itt vagyok a gyülekezetben készen arra, hogy Isten dicsőségére szolgáljam azt.

Megtért életem legnagyobb élménye 2012 karácsonyán esett meg, amikor is a karácsonyi Istentiszteletre a bükkábrányi református templomba mentünk el. Korábban csak kívülről láttam a templomot, de ez alkalommal nagyapám helyére ülhettem, az iparosok padsorába. Köszönöm a jó Istennek ezt az élményt!

pótpresbiter:

Lajos Attila

Pánya Antal

Gondnok:

Krisán József
Reformátusvallású, pedagógus végzettségű szülők elsőszülött gyermekeként 1961. július 21.-én születtem Székelykeresztúron. Itt lettem megkeresztelve 1966-ban és 1975-ben itt is konfirmáltam. A tanulási vágy a családi védőburokból viszonylag távolra repített: a gimnáziumi érettségi bizonyítványt 1980-ban az erdővidéki Baróton, a gépészmérnöki diplomámat 1986-ban a brassói Egyetemen szereztem.

A lázongó-, minduntalan újabb és újabb kihívásokat kereső életvitel ellenére az Úr akkor sem engedte el a kezem, akkor is vigyázott rám, sőt visszavezetett a szülővárosomba és „bemutatta” nekem azt a nőt, akivel 1986-ban kötött örök hűségeskünk óta boldog házasságban élek. A próbatételek tovább folytatásaként, az 1987-es kitelepedési kérelem beadása után, háromévnyi megaláztatást követően feleségemmel 1990-ben hivatalosan áttelepültünk Magyarországra.

Urunk további ajándékaként itt születtek lányaink: 1990-ben Ágnes és 1995-ben Eszter; az Eötvös Loránd Tudomány Egyetemen 2007-ben megszereztem a tanári diplomámat; de itt találtam rá erre a befogadó gyülekezetre, melynek 1992 óta tagja vagyok.

Hitéletem során itt szólított meg az Úr, itt tértem meg, itt lettem az Úristen kegyelméből Krisztus Urunk szolgája. Ez az a testvéri közösség, ahol a nehézségek ellenére a mai napig az élő hit a megtartó erő, a Biblia az isteni ige tiszta forrása, a hitvallásaink a református voltunk sziklaszilárd alapjai. Itt minden hívő Testvér tudja a Római levélben megfogalmazott kérdésre - miszerint: Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? – a választ: Ha az Isten velünk, senki nincs ellenünk! Vagyis nincs okunk félni.

Szolgálataim során próbáltam ott helytállni, ahová az Úr állított: a parókia építés során az épületgépészeti munkákat irányítottam, de részt vettem a takarítási munkáktól elkezdve a külső kapcsolatépítésig ívelő munkákban is. 2006 óta, amikor is az Úr a presbiteri szolgálatra szólított, két bizottságnak vagyok aktív tagja: a műszaki és a gazdasági bizottságnak. Ezen túlmenően a székelykeresztúri testvérgyülekezet kapcsolattartói feladatait; az egyházi- és a világi pályázatok figyelését-, összeállítását-, menedzselését próbálom tudásom és lehetőségeim szerint ellátni. Ha e törekvésem időnként sikerrel is jár, hittel vallom, hogy akkor is egyedül Istené a dicsőség!

Hordozzuk imádságban gyülekezetünket, hogy Isten rendljen presbitereket:

Kinek a lelke vágyik a fényre,
kinek kenyere az Úr Igéje,
és kenyeréből másnak is szel,
az presbiter.

Kinek van szeme a más bajára,
kinek van füle a más jajára,
a tennivalóit így méri fel,
az presbiter.

Ki másnak vermét sohasem ássa,
aki keresztjét nem teszi másra,
a mások terhét így veszi fel,
az presbiter.

Kinek a templom kegyelem háza,
otthon van benne maga, családja,
bár mindenütt az Úrra figyel,
az presbiter.

Aki hitét örömmel megvallja,
mind presbiter, bár nem az a rangja,
de kedves élet Isten előtt:
megáldja és megszenteli őt. (Füle Lajos: Presbiterek)