Presbiter választás 2017

2017. szep. 08. 21:01

Nem ti választottatok ki engem,
hanem én választottalak ki és rendeltelek arra,
hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek.
(Jn. 15,16)

A Magyar Református Presbiteri Szövetség Elnökségének állásfoglalása az egyházi választásokkal kapcsolatban

A Presbiteri Szövetség Elnöksége szükségesnek látta, hogy állást foglaljon az egyházi presbiterválasztásokkal kapcsolatban, amelyek 2017 őszén esedékesek. Meggyőződésünk, hogy az egyházi választások különösen, de semmilyen más választás nem történik Isten akarata ellenére vagy akarata nélkül.
Ezért vizsgáljuk meg az Ige fényében:
– ki választ
– kit választ
– hogyan választ
és ennek nyomán mi a feladatunk, presbitereknek?

IV.1. Ki választ?
Már a címadó Ige is jelzi, de a Szentírás számos esetben is igazolja, hogy Isten az, aki választ, mégpedig nemcsak, mint kegyelmes Isten, de mint a történelem Ura is. Az Igéből világos, hogy Ő választotta ki Ábrahámot, Jákobot, Józsefet, Mózest, a királyokat, a prófétákat, a tanítványokat, de még ítéletének eszközeit is, mint pl. a fáraót, Nabukadneccart, vagy Félixet, vagy Festust, hogy az Ő ítélete, terve valóra váljék. Ebben benne foglaltatik az is, hogy Isten választhat javunkra és ítéletünkre. Ez át is vezet a következő kérdéshez:

IV.2. Kit választ?
Akit Ő jónak lát! Ő nem azt nézi, amit az ember, aki azt nézi, ami a szeme előtt van, az Úr azt nézi, ami a szívben van. (1Sám 16,7)
Hogyan tudhatjuk meg, hogy kit választ az Isten?
Az Ige először is arra tanít, hogy Ő szól ahhoz, akit kiválaszt Szólt Ábrahámnak, Jákobnak, Józsefnek, Mózesnek, a prófétáknak, a tanítványoknak közvetlenül, látomásban, de még Nabukadneccarnak is álmában. Isten tehát kijelenti magát, közli tervét az Ő választottaival.
Az Ige másodszor arra tanít, hogy az, akinek kijelentette magát, akit kiválasztott, megrémül, felismeri alkalmatlanságát, erőtlenségét és szinte menekül a feladattól, ha féli Istent és ismeri a hatalmat (pl. Mózes, Gedeon, Ézsaiás, Jeremiás stb.)
Az Ige azonban arra is megtanít, hogy az Isten felkészíti a szolgálatra a kiválasztottat és a magát alkalmatlannak érzőt alkalmassá teszi, így válik alkalmassá Ábrahám, hogy népek atyja legyen, Jákob, hogy Izraelé legyen, József, hogy népek és testvérei megmentője legyen, Mózes, hogy népe vezére legyen és a próféták és királyok is mind, ha meghajoltak Isten akarata előtt így váltak alkalmassá a tanítványok is, hogy apostolokká legyenek és még az ösztöke ellen rugódozó Pált is belekényszerítette abba a feladatba, amelynek korábban ellenzője volt.
A felsorolt példák arra is rámutatnak,

IV.3. Hogyan választ
az Isten? Tetszése szerinti módon. Módja pedig éppen a felsorolt példák tanúsága szerint sokféle lehet. Van, akiről azt tudjuk, hogy megszólította: kit füstölgő kemence (1Móz. 15,7-21), kit égigérő létra képe segítségével (1Móz. 28,10-16), kit csipkebokorból (2Móz. 3,1-12), kit emberek útján (1Sám.16,1-12), kit örökösödési rend, vagy éppen annak félretétele útján (Salamon), kit „csodatétel” útján (Natanaél), kit sorsvetés útján (Mátyás), kit a Szentlélek útján (Ap. Csel. 13,1-3), és még számtalan más módon, amelyek nemegyszer a kor általános választási módszerei voltak: örökösödési rend, sorsvetés.
A forma tehát sokféle lehet, de az Igéből azt láthatjuk, hogy bizonyos azonosságok vannak: az Úr szavát hallják, keresik, akiket választ és akik választanak. Sámuel az Úrral beszél, mielőtt elmegy Isai fiai közül királyt választani. Még Jézus is az Ő Atyjával beszél, mielőtt tanítványait kiválasztja (Lk. 6,12-16). Mátyás apostollá választása előtt is imádkoztak (Ap. Csel. 1,23-26) és Barnabás és Saul kiküldése előtt is böjtöltek és imádkoztak (Ap. Csel. 13,1-3)
Az Ige tanítását összefoglalva megállapíthatjuk:
– az Úr választ javunkra vagy ítéletünkre
– akit Ő választ, azt megszólítja és felkészíti
– sokféle módon választhat, így rajtunk keresztül is.
Mindez azt jelenti, hogy a választás, különösen az egyházi választás a református keresztyén számára nem valami demokratikus eszköz, hanem Isten akaratának elkérése, megismerése.

IV.4. Mi tehát a presbiterek feladata?
A folyamat kezdetén meg kell ismerni, meg kell tanulni és meg kell tartani az ide vonatkozó egyházi jogszabályokat. Ezeket a II.3-4. fejezet tartalmazza. Ennek megfelelően az alábbiakat elsősorban a jelölőbizottság tagjainak kell megfontolniuk.
Ajánlhatjuk, mert az Ige ebben példát mutat, hogy a jelöltek állításakor ill. a választás előtt a jelöltekkel szemben bizonyos követelményeket fogalmazzanak meg a testvérek. Ezt tették a tanítványok is, mielőtt Mátyás és József között – miután mindketten megfelelek a feltételeknek – sorsot vetettek. Ugyanígy határoztak meg feltételeket a hét diakónus választásakor is (Ap. Csel. 6,1-7)
Ilyen feltételek lehetnek az 1Tim. 3,1-7, és a Tit. 1,5-9-ben leírtak szerint:

a) Személyes tulajdonságok: megfontolt (aki a szélsőségeket kerüli), józan (gyakorlatias, jó ítélőképességű), nem részeges (az élet földi örömeiben mértékletes), nem kötekedő (szelíd természetű), megértő („empatikus”), viszálykodást kerülő (konfliktusokat megoldani akaró), nem újonnan megtért (az egyházi életet ismerő, kellő ismerettel és hittel rendelkező), nem önkényeskedő (nem hatalomra törő, hanem szolgáló), nem indulatos (nem gerjed könnyen haragra), jóra hajlandó (helyes értékítéletű), igazságos (szeretetben), kegyes (istenfélő), önmegtartóztató (van önuralma).

b) Környezetének a véleménye: feddhetetlen (nem korrupt, nem ad okot megbotránkozásra), vendégszerető (szeretettel foglalkozik a hozzá fordulókkal), a kívülállóknak is jó véleménye van róla.

c) A családi élete: egyfeleségű férfi (nem kezd ki játékból sem más nőkkel), aki a maga háza népét jól vezeti (a családjában béke és derű van, lelkileg is vezeti családját), gyermekeit engedelmességben és teljes tisztességben neveli (gyermekei hitoktatásban részesülnek, konfirmáltak), akinek gyermekei hívők, nem vádolhatók kicsapongással (gyermekei sem botránkoztató életvitelűek).

d) A szolgálattal járó elvárások: tanításra alkalmas (képes a Szentírás tanításának és a munkatársai munkájához szükséges ismeretek továbbadására), aki ragaszkodik a tanítással egyező igaz beszédhez (az evangéliumból nem vesz el semmit és nem ad hozzá semmit), képes legyen az egészséges tanítással buzdítani, képes legyen az ellenszegülőket meggyőzni (képes legyen másokat telkesítéssel, meggyőzéssel vezetni).
Nem ajánljuk olyanok jelölését, megválasztását
– akik az Ige tanításához hozzátesznek, elvesznek, vagy nem hitvallásaink szerint értelmezik azt,
– akik bármely nemes eszmét az Isten ügye, a misszió mellé vagy elé helyeznek,
– akik bárki ember, embercsoport (vallás-, etnikum ellen gyűlöletet szítanak),
– akik magukat ajánlják, bármennyire tetszetős életűek és ismeretnek (lásd gazdag ifjú), mert nem az a kipróbált, aki magát ajánlja, hanem akit az Úr ajánl.

IV.5. Összefoglalva
– folytonos imádsággal, sőt böjtöléssel készüljünk a választásokra,
– ismerjük meg, tartsuk és tartassuk meg a törvényes előírásokat,
– ismerjük meg és próbáljuk meg a jelölteket az Ige mérlegén.

Füle Lajos:Presbiterek Kinek a lelke vágyik a fényre, kinek kenyere az Úr Igéje, és kenyeréből másnak is szel, az presbiter. Kinek van szeme a más bajára, kinek van füle a más jajára, a tennivalóit így méri fel, az presbiter. Ki másnak vermét sohasem ássa, aki keresztjét nem teszi másra, a mások terhét így veszi fel, az presbiter. Kinek a templom kegyelem háza, otthon van benne maga, családja, bár mindenütt az Úrra figyel, az presbiter. Aki hitét örömmel megvallja, mind presbiter, bár nem az a rangja, de kedves élet Isten előtt: megáldja és megszenteli őt.