Énekkarunk

Énekkarunk

A kórusvezető bemutatkozása

"Éneklek az Úrnak, mert jót tett velem."  (Zsolt 13, 6)

Kiss Veronika vagyok, 1983-ban születtem Egerben. 2006-ban végeztem a Budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán zeneelmélet-szolfézs-karvezetés szakon, majd 2008-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Szívemből vallhatom, hogy Isten vezetett mindidáig. Noha a tanári hivatásban láttam meg utamat, a pedagógus állás és még igen sok áldás mellett ezt a kórust is ajándékba kaptam. Papp Tibor, a gyülekezet lelkipásztora 2005-ben kért fel a gyülekezeti kórus alapítására és vezetésére. A kezdeti bizonytalanság után vállaltam és 2006 tavaszán elkezdődött az aktív kórusmunka. Egyből tapasztalhattam, mennyi erőt, örömet és áldást kapok ehhez a szolgálathoz. Ezt mutatja az énekkar fejlődése és gyarapodása is. Külön öröm számomra a kórustagok rendkívül jó hozzáállása, valamint az, hogy nem csak szép harmóniákban, hanem az Úr Jézusban is egyek lehetünk! Mindnyájan tapasztaljuk az Ő gazdag áldását és Neki adunk hálát az eddigi örömteli szolgálatért.

Az első tudósítás a Gyülekezeti Hírmondóban:

Énekkarunkról

Még alig több mint fél éve, hogy megalakult gyülekezeti énekkarunk. Ezért még csak kevés alkalommal léptünk fel. 2006 Pünkösdjén álltunk először istentiszteleti szolgálatba, majd ősszel a hittan-évnyitó istentiszteleten szerepeltünk. Alakuló, formálódó közösségünk sokat köszönhet avatott vezetőjének, Kiss Veronikának (Kiss László, szemere-telepi lelkipásztor leánya), aki a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végzett ének-karvezetés szakon, s nagy türelemmel foglalkozik a kottát sem ismerő ?laikus? énekesekkel. Munkáját Isten iránti hálával végzett szolgálatnak tekinti, ahogy mi is mindnyájan, az énekkar tagjai. Ez segít legyőzni a szakmai nehézségeket, ez forrasztja egyre jobban össze a kis szolgáló közösséget. Működésünk e rövid ideje alatt is kitetszik, csak testvéri-emberi szeretet képes egybefogni mindazokat, akik Isten ügyének bármely szolgálatát vállalják. Magunkat vidám, a munkát jó hangulatban végző gyülekezeti csoportnak látjuk, s reméljük, ezt mások is észreveszik. Most átlagosan 12-14 rendszeresen járó tagunk van, de körünk teljesen nyitott, bárki bekapcsolódhat közösségünkbe.
Jelenlegi repertoárunk, terveink:
Kánonok: Csak nyisd ki a szíved, Ó jöjj élő Lélek, Messziről száll dalunk, Szívem csendben az Úrra figyel.
Háromszólamúak: Ó áldott Szentlélek (376. dics.), Úrnak szolgái mindnyájan (134. zsoltár), Erős vár a mi Istenünk (390. dics.).
Terveink szerint minden ünnepi istentiszteletre készülünk énekszolgálattal. Legközelebb a reformáció ünnepére, október 29-re. A karácsonyi istentiszteletekre, többek mellett, F. Händel Örvendj világ c. háromszólamú darabját tanuljuk meg.
(Lejegyezte: Széplaki György)

Tudósítás 2007-ből:
Messziről száll dalunk...

Gyülekezetünkben már többször igényként merült fel az énekkar létrehozása, de ez éveken keresztül csak egy be nem teljesült álom maradt. Tudjuk azonban, hogy mindennek eljön a maga ideje. Így volt ez az énekkarunk esetében is. Isten meghallgatta imáinkat és Kiss Veronika személyében 2006-ban szakavatott karvezetőt adott nekünk, aki töretlen lelkesedéssel vetette bele magát a kórus szervezésébe és az énekkari tagok hangjának csiszolásába, tanításába.

Első összejövetelünkön 9-en érdeklődtünk az énektanulás iránt. Később volt, akinek a lelkesedése alább hagyott, vagy úgy gondolta, hogy ez a szolgálat nem neki való és ezért többet nem jött. Isten segítségével azonban mindig vannak újabb érdeklődők és most már 16 rendszeres, és 4 olyan tagunk van, akik elfoglaltságuktól függően alkalmanként erősítik énekkarunkat.
Istentisztelet alkalmával ez idáig 6 alkalommal szolgáltunk gyülekezetünkben és egyszer (pünkösd hétfőn) a Szemere telepi gyülekezetben, valamint alkalmunk nyílt Somogyi Sándor presbiterünk esküvőjén is énekelnünk. Rendszeresen az Istentiszteletek után tartjuk próbáinkat, de szükség esetén külön alkalmakon is készülünk. Lelkesedésünk nem lankad, hiszen tudjuk, hogy Isten dicsőségére énekelünk, és Neki szolgálunk még akkor is, ha hangunk még nem cseng olyan szépen, tisztán, mint az ércharang.
Repertoárunk egyre bővül, és már egyre több három szólamú dalt is tanulunk és énekelünk. Jelenleg a férfi szólam erősítéséért imádkozunk, hogy olyan dalokat is el tudjunk énekelni, mint Schubert: Sanctus című négyszólamú darabja.
Messziről száll dalunk az Úr felé, de reméljük, hogy Jézus meghallgatja gyenge hangunkat, még akkor is, ha néha elhaló, elcsukló.
Minden alkalommal az Úr segítségét és Isten áldását kérjük szolgálatunk előtt.

Tar Éva

2008-ban, a Kórustalálkozó előtt:

Éneklek az ÚRnak, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek. Zsolt 105,33

Mint ismeretes, énekkarunk november 30-án a Déli Református egyházmegye kórustalálkozóján vesz részt. A 2006-ban alakult kórus Kiss Veronika diplomás karvezető irányítása alatt rendszeresen szolgál ünnepi istentiszteleteken és más alkalmakon. A kezdeti repertoár, a kisszámú ének, elsősorban kánonok, majd két és háromszólamú kórusművek száma mára igencsak gyarapodott. Sőt október 31-én a reformáció évfordulójának ünnepén már négyszólamú művet (Óh, forrongó gazdag árja? kezdetű Hallelujah ének) is előadtunk.
A teljes repertoárnak a felsorolása is betöltene egy teljes oldalt. Tematikusan elsősorban az ünnepekhez kötődik a legtöbb előadott mű: így karácsonyi, húsvéti, pünkösdi énekek egész sorát adhatjuk elő, egész bőséges válogatásból. A többi énekünk köszöntésre, hitvalló bizonyságtételre alkalmas, de bízunk benne, a hallgatóságunkat is képes gyönyörködtetni.
Munkánkat elsősorban szolgálatnak tekintjük, s bár törekszünk a minél magasabb művészi színvonalra, tisztában vagyunk a korlátainkkal. Kórusunk szinte valamennyi tagja nem kottaértő, csak hallás után tanulja meg a műveket.
Kiss Veronika karvezető magas szintű szakmai felkészültségével, emberi kedvességével, s nem utolsó sorban mélyen hívő lélekkel kezeli a kórus kis botlásait. Az elmúlt három év szakmai fejlődése nagyban neki köszönhető és leginkább annak a légkörnek, amit megteremt. S amint munkánkat szolgálatnak tekintjük, úgy is működik kórusunk.
Próbáink, fellépéseink imádsággal kezdődnek és hálaadással végződnek. Fellépéseinkre egy-egy ?vezérigével? indulunk. Ezt az igét kis könyvjelző formájában kapják meg a kórustagok. A cikk címében szereplő zsoltárvers a reformáció évfordulója alkalmával volt a kórus vezérigéje. Teljes formájában valahogy így nézett ki:

Dicsérjétek az Urat! (Rövid beszámoló a kórustalálkozóról)

2008. december 30-án, advent első vasárnapjának délutánján nagy sürgés-­forgás volt templomunkban, altemplo­munkban, templomudvarunkon. Magdi néni már az istentisztelet után azonnal feltette a teát főni, hiszen tudtuk, hogy sokan várhatóak délután ötre hozzánk.
Majd ebéd után meg is érkeztek a serény asszonykezek, akik nekikezdtek a több száz zsíros kenyér megkenéséhez, s az egyéb sütemények előkészítéséhez, az al­templom otthonossá tételéhez. Van, aki a kávéfőző körül forgolódott, van, aki a fo­gasokat igazgatta, van aki szinte csak sza­ladgált. Még négy óra sem volt, amikor kíváncsi tekintetek leselkedtek befelé a nagykapun, hogy vajon jó helyen járunk-e? Kiderült, hogy a Nagytétényi szent ek­lézsia, melyik majdnem a tőlünk leg­messzebb lévő gyülekezet, énekkara ér­kezett meg. De utánuk szinte azonnal ér­keztek a többiek. Egymás kezébe adták a templomkapu kilincsét.
S jöttek szépen sorban. Összesen tíz énekkar érkezett hozzánk, a Budapest dé­li Református Egyházmegye gyülekezete­ibő1. S miközben a kórusok próbálgatták hangjaikat fényesre csiszolni a beéneklési módszerekkel, nagy öröm volt látni, hogy nem csak énekesek, hanem egyéb kíváncsiskodók is érkeztek erre a kórustalálko­zóra.
Amikor a találkozó vezetőjével, koor­dinátorával Kiss László nagytiszteletű úr­ral betekintettünk a zsúfolásig megtelt templomba, akkor kicsit megilletődtünk. "Mennyien vannak!" vagyis pontosabban: "Mennyien vagyunk!"
S akkor néhány perccel öt óra után el­kezdődött a találkozó. Én nem emlékszem, hogy valaha is szólt volna ebben a temp­lomban így a 312. dicséret jól ismert első verse: "Várj ember szíve készen ... " mint ezen a délutánon. Több száz torokból, s nem kevés énekes torokból, felemelő volt hallani. hogy igen, várjuk az Urat.
A Jelenések 19, 1-6 verseinek elhang­zása után, amely arra biztat, hogy a men­nyei kórussal együtt mi is dicsérjük az Urat kezdetét vette a kórustalálkozó. Kiss László többször is említette, hogy ez a ta­lálkozó nem verseny. Nem arról van szó, hogy mi versenyezni akarnánk egymással, hogy vajon melyikünk szólt szebben. Szó nincs róla. Ez egy seregszemle, ahol meg­jelentünk, s együtt, közösen Isten dicsőít­ve, Őt magasztalva énekeltek a kórusok. Nem a másik elé kerülve, hanem a másikat is erősítve. Ennek a találkozónak csak győztesei voltak. Mindenki, aki eljött, aki rászánta azt a 3 órát, sokat gazdagodhatott. Igen együtt dicsőítettük Urunkat.
De mégis hadd legyek elfogult, hogy egy kicsit kiemeljem a mi kórusunk szereplé­sét. Nagyon hálásak vagyunk, lehetünk Istennek a két és fél éves kórusunk lété­ért. Emlékszem, amikor először be­szélgettem Kiss Veronikával, kóru­sunk vezetőjével arról, hogy kellene szervezni egy kórust, volt bennem egy csomó félelem. Félelem azért, hogy milyen fogadtatásra talál az ötlet. Fé­lelem azért, hogy vajon Veronika, aki­re már évekkel korábban úgy tekintet­tem, mint leendő kórusunk vezetőjére, vajon nem fog-e nemet mondani. Félelem ezért, hogy akik énekelni szeretnének, azok hogyan fogadják el veze­tőjüknek Veronikát. Félelem azért, hogy nehogy úgy járjunk, hogy szal­maláng módon két-három alkalom után teljesen ellaposodik az egész. Fé­lelem egy csomó dolog miatt.
Akkor kezdett múlni a félelmem, ami­kor Veronika szemében megláttam azt a csillogást... Igen. Igent mondott az ötletre, s nagy lelkesedéssel, hatalmas energiával, és komoly szakértelemmel kezdett neki kicsiny kórusunk szerve­zésének. S mindig bennem volt, hogy vajon meddig bírja? Bírja-e még a jö­vő héten? Vajon akik énekelnek, azoknak nem lesz-e fontosabb valami más, hiszen mindig erre szoktunk hi­vatkozni, ha valamit nem akarunk csi­nálni. De nem. Mindig volt erő. Mindig voltak, akik jöttek. S nagyon hálás vagyok Istennek, s Veronikának, s min­den kórustagnak, hogy él és szolgál gyü­lekezetünkben ez a kis kórus. (Kis kórus? Ahogy végignéztem a kórustalálkozóról készült videó anyagot, egyáltalán nem ér­zékeltem, hogy a mi kórusunk "KIS" kó­rus lenne.)
Nem tudom eléggé megköszönni a kórusnak, a tagoknak, a vezetőnek azt a sok-sok áldozatos munkát, amit annak ér­dekében végeztek, végeznek, s nagyon remélem, hogy még sokáig végezni fog­nak, hogy gyülekezetünkben énekkar is szolgáljon. S hogy mennyire nagy aján­dék ez, azt akkor éreztem, amikor ének­karunk, advent első vasárnapjának dél­utánján fellépett a színpadra. Hadd sorol­juk fel a neveket is. Először is a karveze­tő: Kiss Veronika, az énekkar tagjai: De­ák Ferenc, Harsányi Fruzsina, Korányi Mária, Krisán Ágnes, Krisán Eszter, Ma­jor Katalin, Szabó Istvánné, Székely Lászlóné, dr. Széplaki György, Szőgyé­nyi Ferenc, dr. Szöllősy András, Szüle Attiláné, Tar Éva, Tóth Judit, Vághy György, Vághy Györgyné, ? Dá­niel. ?. Adél.

A találkozón négy énekkel szolgáltak kö­zöttünk, amelyek az alábbiak voltak:
Széplaki György: Zengj az Úrnak új éneket,
Román kolinda dallam: A szeleknek élénk szárnyán ... ,
Williams: Óh forrongó gazdag árja, valamint
Jézus hív bár zúg morajlik... kezde­tű énekfeldolgozás ismeretlen szerző­től.
Újra csak azt tudom mondani, amit már többször is mondtam, hogy köszön­jük Istennek, hogy az énekkar szolgál kö­zöttünk. Köszönjük Veronikának a végte­len türelmet, szeretetet, lelkesedést (a csillogó szemeket). Köszönjük az ének­kar tagjainak a kitartást, a fáradtságot, az odaszánt időt.
De nem csak a mi kórusunk volt na­gyon jó, hanem mindegyik. Hiszen itt nem a profizmus számít elsősorban, ha­nem a lelkület. Magától értetődik, hogy a több évtizedes múltra visszatekintő ének­karoknak más a repertoárjuk, mint egy fi­atalabb kórusnak. Nagy élmény volt a Pa­saréti gyülekezet kórusát hallgatni, ugyanúgy, mint a Pesterzsébet központi gyülekezet kórusát, vagy említhetnénk a Kelenföldi gyülekezet énekkarát is. De a kisebb gyülekezetek is képviseltették ma­gukat ezen a seregszemlén. Hiszen itt volt a Pestszentlőrinc Szemere-telepi gyüleke­zet kórusa, a Nagytétényi gyülekezet énekkara, a Pesterzsébet Klapka téri gyü­lekezet énekkara. De hálásak voltunk a Kispest Rózsa téri gyülekezet kórusáért, a Nagykovácsi gyülekezetből érkezett énekkarért, a Budahegyvidéki gyülekezet énekkaráért is.

A több mint két órás gazdag előadást szeretetvendégség követte. Ahogy Kiss László mondta: "Zsíroskenyér partira" hívtuk az egybegyűlteket. Lehet, hogy nem mindenki lakott jól, hiszen nem is az volt acél, de mindenki jót beszélgethetett, aki lefáradt az altemplomba. Egy-egy po­hár tea mellett bizony gyorsan eltelt az idő. S mire az utolsó vendég is távozott, bizony az óra már elütötte a kilencet is ...
De minden nagyon jó volt.

Soli Deo Glória!

Az énekkar szereplései

Minden szereplés alkalmával készül egy igéslap, egy kis könyvjelző, amit az énekkar tagjai eltehetnek emlékbe. Ezeket sorba szedve nyomon követhetjük a kórus szolgálatait, fellépéseit:

Zengjetek az Úrnak, ti hívei, magasztaljátok szent nevét! Zsolt 30.5

2006. december 3. Advent

Mutasd meg hatalmadat, Uram! Mi pedig énekelünk, és zsoltárt zengünk Hatalmas tetteidről! Zsolt 21,14

2006.december 25.

Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját! Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, akik keresik az URat. (1Krón. 16, 9,10)

2007. április 8. Húsvét

Kész a szívem, Istenem, kész a szívem arra, hogy énekeljek és zengedezzek! (Zsolt 57,8)

2007. május 27. Pünkösd

Én pedig hatalmadról énekelek, magasztalom minden reggel hűségedet. Zsolt 59,17

2007. október 7. Hittan évnyitó istentisztelet

Az egész föld leborul előtted, és énekel neked, énekli neved dicséretét. (Zsolt 66,4)

2007. december 2. Adventi kórustalálkozó, Wekerle telep

2007 Karácsony

Ti, földi országok, énekeljetek Istennek, zengjetek az Úrnak! Zsolt 68,33

2008. március 16. Virágvasárnap

Énekeljetek az ÚRnak, áldjátok nevét, hirdessétek szabadítását minden nap! (Zsolt 96,2)

2008. március. 23. Húsvét

Énekeljetek az ÚRnak új éneket, mert csodákat tett! Szabadulást szerzett jobbja, az ő szent karja. (Zsolt. 98,1)

2008. május 11-12. Pünkösd

Ujjongjatok az ÚR előtt az egész földön! Örvendezve vigadjatok, zsoltárt énekeljetek!( Zsolt 98,4)

2008. október 5. Hittan-évnyitó istentisztelet

Szeretetedről, törvényedről énekelek, zsoltárt zengek neked, Uram! Zsolt. 101

2008. október 31. A reformáció ünnepe

Éneklek az ÚRnak, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek. Zsolt 105,33

2008. november 30. Adventi kórustalálkozó Pestszentlőrinc, Kossuth téri Egyházközség

Magasztallak, URam, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt. Zsolt 109,4

2008. Karácsony

Dicsérjétek az URat! Milyen jó Istenünkről énekelni, milyen gyönyörű a szép dicséret! Zsolt 147,1

2009. március 1. Keresztelő

Szeretetedről, törvényedről énekelek, zsoltárt zengek neked, URam! Zsolt 101,1

2009. április 5. Virágvasárnap

Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját! Zsolt 105,2

2009. április 12. Húsvét

Énekelni fogok az ÚR útjairól, mert nagy az ÚR dicsősége. Zsolt 138,5

2009. április 26. A konfirmáció vasárnapja

Az egész föld leborul előtted, és énekel neked, énekli neved dicséretét. (Zsolt 66,4)

2009. május 31, június 1. Pünkösd

Énekelni fogok az ÚR útjairól, mert nagy az ÚR dicsősége. Zsolt, 139,5

A bemutatkozás letölthető pdf formátumban:
Kórus-bemutatkozás 2009