Krisán József

gondnok

Reformátusvallású, pedagógus végzettségű szülők elsőszülött gyermekeként 1961. július 21.-én születtem Székelykeresztúron. Itt lettem megkeresztelve 1966-ban és 1975-ben itt is konfirmáltam. A tanulási vágy a családi védőburokból viszonylag távolra repített: a gimnáziumi érettségi bizonyítványt 1980-ban az erdővidéki Baróton, a gépészmérnöki diplomámat 1986-ban a brassói Egyetemen szereztem.

A lázongó-, minduntalan újabb és újabb kihívásokat kereső életvitel ellenére az Úr akkor sem engedte el a kezem, akkor is vigyázott rám, sőt visszavezetett a szülővárosomba és „bemutatta” nekem azt a nőt, akivel 1986-ban kötött örök hűségeskünk óta boldog házasságban élek. A próbatételek tovább folytatásaként, az 1987-es kitelepedési kérelem beadása után, háromévnyi megaláztatást követően feleségemmel 1990-ben hivatalosan áttelepültünk Magyarországra.

Urunk további ajándékaként itt születtek lányaink: 1990-ben Ágnes és 1995-ben Eszter; az Eötvös Loránd Tudomány Egyetemen 2007-ben megszereztem a tanári diplomámat; de itt találtam rá erre a befogadó gyülekezetre, melynek 1992 óta tagja vagyok.

Hitéletem során itt szólított meg az Úr, itt tértem meg, itt lettem az Úristen kegyelméből Krisztus Urunk szolgája. Ez az a testvéri közösség, ahol a nehézségek ellenére a mai napig az élő hit a megtartó erő, a Biblia az isteni ige tiszta forrása, a hitvallásaink a református voltunk sziklaszilárd alapjai. Itt minden hívő Testvér tudja a Római levélben megfogalmazott kérdésre - miszerint: Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? – a választ: Ha az Isten velünk, senki nincs ellenünk! Vagyis nincs okunk félni.

Szolgálataim során próbáltam ott helytállni, ahová az Úr állított: a parókia építés során az épületgépészeti munkákat irányítottam, de részt vettem a takarítási munkáktól elkezdve a külső kapcsolatépítésig ívelő munkákban is. 2006 óta, amikor is az Úr a presbiteri szolgálatra szólított, két bizottságnak vagyok aktív tagja: a műszaki és a gazdasági bizottságnak. Ezen túlmenően a székelykeresztúri testvérgyülekezet kapcsolattartói feladatait; az egyházi- és a világi pályázatok figyelését-, összeállítását-, menedzselését próbálom tudásom és lehetőségeim szerint ellátni. Ha e törekvésem időnként sikerrel is jár, hittel vallom, hogy akkor is egyedül Istené a dicsőség!