Ifjúság
Sziasztok!
Honlapunknak ezen a részén gyülekezetünk ifjúságáról, az itt folyó munkákról és a
nevezetesebb alkalmainkról olvashattok. Első körben szeretnénk egy Igével köszönteni
minden kedves idelátogatót: "Legyen velünk Istenünk, az Úr, ahogyan őseinkkel volt.
Ne hagyjon el bennünket, és ne vessen el magától! Hajlítsa magához szívünket, hogy
mindig az ő útjain járjunk, és megtartsuk parancsolatait, rendelkezéseit és végzéseit,
amelyeket őseinknek parancsolt." (I.Kir.8,57-58)
Ez az Ige sok mindent kifejez a keresztyén emberről, a hitünkről. Kifejezi a fő vágyunkat,
kérésünket, amiért többek között össze is jövünk péntek esténként az ifiórákra: hogy
legyen velünk az Úr. Ez nagyon fontos dolog, mert enélkül mi semmik sem vagyunk. Ha az
Úr nem lenne velünk, csinálhatnánk bármit, abból semmi jó nem sülne ki. Nélküle borzasztó
lenne a mindennapi élet, ahogy Mózes is kéri, amikor az Úr annyira haragra gerjed népe
vétkei miatt, hogy nem akar velük továbbmenni: "Ha nem jön velünk a te orcád, akkor ne
is vigyél minket tovább bennünket!... Ez különböztet meg engem és a te népedet minden más
néptől a föld színén." (II. Mózes 33,15-16). Igen ah Isten nincs velünk, akkor
összegyűlhetünk mi, szervezhetünk mindenféle ütős programot, de semmi értelme nem lesz,
mert azon nem fog meglátszani Isten dicsősége, csak olyan szinten lesz, mint mondjuk egy
tengerimalac barát szakkör.
Egy másik fontos dolog, amit vallunk (és amiben sokan nem értenek egyet az egyházból
gyülekezetünkkel, ifjúságunkkal), hogy egyedül Isten az, aki magához tudja fordítani a
szívünket. Mi nem tudunk semmit tenni az üdvösségünkért, de az ifink közösségének az
építéséért sem: egyedül az Úr Jézus Krisztus az, aki ezt ki tudja munkálni!
És ami közös törekvésünk az ifivel, amiért tulajdonképpen együtt vagyunk: erősíteni
egymást azokkal a dolgokkal, amiket Isten kegyelméből megélhettünk, legyenek ezek bár
"rossz" dolgok, szomorú események, próbák, vagy akár örömök, és együtt járni a keskeny
úton, megtartani az ő "parancsolatait, rendelkezéseit és végzéseit, amelyeket őseinknek
parancsolt".
Az ifiórákat péntekenként szoktuk tartani. Hivatalos kezdés 18 órakor, de ez sajnos
általában csúszni szokott a gyakorlatban (ami ellen jó lenne küzdeni!). Az ifiket mi,
ifisek szoktuk tartani felváltva; ez tök jó, mert rengeteg dolgot kapunk egymás
szolgálataiból, és annak is jó, aki szolgál, ha elmondhatja, amit az Úrtól kapott.
Különböző bibliai könyveket szoktunk végigvenni, az utóbbi időben az ószövetségi történeti
könyveket tanulmányoztuk. Ifik után sem széled ám el a csapat, hanem együtt maradunk
beszélgetni, pingpongozni, és élvezzük egymás társaságát. Az is segít az összekovácsolódásban,
hogy együtt szolgálunk a gyülekezetben, és igyekszünk (több-kevesebb sikerrel) nem csak
egy elszigetelődő rétege lenni a gyülekezetnek.
Minden nyáron el szoktunk menni közösen egy hétre valahová, ahol "nem zavar a világ zaja",
és együtt próbálunk meg elcsendesedni egy-egy bibliai könyv felett. A 2007-es évben
például a szlovákiai Liptótarnócon töltöttünk egy hetet, ahol Jónás könyvét és Mikeás
könyvét tanulmányoztuk közösen. Az is nagyon jó, hogy fiatal lelkipásztorunk, az ifi
"vezetője"(Jézuson kívül?) szintén részt vesz az ifiken, és a táborokban is ott van
velünk, ő tartja az esti, mi pedig a délelőtti alkalmakat, és kiigazít minket, ha valamit
nem helyesen, az Ige szellemében látunk. Hála ezért az Úrnak!!
Íme egy kép rólunk, ami a tavalyi táborban készült. (Sajnos a létszám nem teljes ezen a
képen, mert sokan nem tudtak eljönni.)
Bárkit szívesen látunk az ifiken, péntek esténként 18 órakor. Szeretettel várunk
mindenkit, aki meg akarja ismerni az Úr Jézust, és azokat is, akik már ismerik és
szeretik őt.
|
A közeljövő ifis hírei:
|
Herzlichen Gruß aus dem schönen Leipzig
|
2010-07-10 08:23:00 |
Herzlichen Gruß aus dem schönen Leipzig
Május közepén öt gyönyörű napot tölthettünk Lipcsében, ahol meglátogattuk Dettit. Szeptemberben ment ki Németországba, egy évre. Utoljára karácsonykor járt itthon, úgyhogy mostanra már nagyon hiányoltuk üdítő társaságát.
Az ifi egy kisebb különítményével (4 fő) néhány napos látogatást tettünk nála, jó reménység szerint inkább örömére, mint terhére. Nekünk mindenesetre nagy öröm volt.
Sajnos az időjárás nem kedvezett minden tervünk végrehajtásához, de igaz a mondás, hogy jó társasággal könnyű jó programot szervezni, még ha az idő be is kényszerít a négy fal közé. Legfontosabb úgyis a társaság, főleg Detti társasága volt.
Első ott töltött napunk Lipcse felfedezésével telt. Nekem személy szerint még abban a 11-12 fokos, nyirkos, hideg időben is nagyon megtetszett a város. A szépen rendben tartott középületekről, parkokról és terekről ódákat lehetne zengeni. A legnagyobb élményt mégis talán a lipcsei főpályaudvar nyújtotta. Azt hiszem ezt ifis, és gyülekezeti berkekben nem is kell túlságosan sokat magyaráznom: Európa második legnagyobb pályaudvara, gyönyörű, többszintes épülettel, szebbnél-szebb vonatokkal... No, és természetesen terepasztalokkal, amiknél a második gyermekkorukat élő ifisek potom fél euroért, valódi masinisztákká válhattak - ha csak percekre is, és sajnos csak terepasztalnyi méretekben.
A belvárost körbejárva kisebb kitérőt tettünk a lipcsei népek csatája emlékműhöz. (Mely Európa legmagasabb emlékműve, a maga több mint 100 méteres magasságával. - lásd SZAKIRODALOM. Azért ezek a lipcseiek - valljuk be, szeretik a legeket, ugyanis most épül át a pályaudvar is, hogy immár a legnagyobb lehessen egész Európában. És még Bach is náluk volt kántor a Tamás templomban, nem semmi!)
Ez a nap áldozócsütörtök volt, a délután tartott áhitaton az Úr Jézus mennybemenetelének és a Szent Lélek eljövetelének fontosságáról, ill. arról beszélgettünk, hogy milyen jó lenne, ha jobban odafigyelnénk a Szent Lélek munkájára, és valóban rá tudnánk bízni az életünket, és pl. a gyülekezetet és az ifjúságot is. Együtt imádkoztunk és énekeltünk is Detti nagy örömére.(És a miénkre!)
Következő nap meglátogattuk Detti munkahelyét, egy takaros kis óvodát / bölcsödét a város szélén, igazi kertvárosi környezetben. Innen gyalogosan szerettük volna körbejárni a közeli Cospudener See-t. Sajnos ez az elképzelés egyre rövidebb távra olvadt, ahogy fújni kezdett a szél, lehűlt a levegő és eleredt az eső. Mindenesetre a nem is olyan kis tó szépségét így is megcsodálhattuk.
Hazaérkezve nekiláttunk a főzésnek, ugyanis pörköltet ígértünk Detti lakótársainak vacsorára.
Szabadidőnkben a legkülönfélébb társasjátékokkal múlattuk az időt és a német lakótársak kedvéért ki-ki csiszolhatta jobb-rosszabb meglévő német tudását is.
(Kárpótlásul német házigazdáink minden főztünket a magyarul- ám nagyon kedves német akcentussal ?kiejtett, ?islatasch? szóval jutalmaztak.)
Utolsó nap a rossz idő miatt inkább kihagytuk a Drezdába tervezett kirándulást. Helyette a SZAKIRODALOMban felfedezett vasút-múzeumot szerettük volna megnézni, amit sajnos többedszeri próbálkozásra sem találtunk meg. Efelőli bánatunkat kiadós dodzsemezésbe és körhintázásba fojtottuk a helyi vidámparkban.
Mire hazaérkeztünk a német lakótársak gulyáslevessel vártak bennünket, ami ugyancsak ,,islatasch? volt, ám a legkevésbé sem hasonlított a nálunk megszokott magyaros gulyásleveshez. Az estét Laci jóvoltából palacsintázással zártuk.(Detti meg is jegyezte, hogy ha ?végre- hazamegyünk egy egész hétig semmit sem fog enni, úgy megtömtük az utóbbi napokban.)
Nagy hálával a szívemben gondolok erre a csodaszép öt napra. Ahogy hazaértünk Detti másnap azt írta, hogy már most hiányzunk...hát még ő hogy hiányzik nekünk!!! Nagy öröm volt találkozni vele.
Köszönöm Uram ezt az utat, hogy Te készítettél el minden egyes napot a számunkra. Te adtál megfelelő feltételeket. Te ajándékoztál meg bennünket egymással. Kérlek Te vigyázz Dettire a következőkben is, Te légy vele, Te áldd meg őt, és Te légy mindannyiunkkal!
Hála és dicsőség legyen Neked Uram mindenért!
Ámen. |
|
Találkozó a Budakalászi ifivel
|
2008-02-25 23:16:00 |
|
2008. február 23-án, szombaton délután ifjúságunk vendégül láthatta Budakalász református gyülekezetének ifjúságát. A kalászi ifisek kis csapata 15 órára érkezett hozzánk, majd egy rövid bemutatkozás után a két ifi vezetője tartott egy-egy alkalmat a Józsué könyvéről, annak is az első, és a 3-4-ik fejezetéről. Ezek után jó étvággyal elfogyasztottuk az előre elkészített szendvicseket, majd egy néhány ifisünk által előkészített játékra került a sor. Ezt már sajnos nem tudtuk befejezni, mert a kalásziaknak sajnos a távozás mezejére kellett lépniük, így a befejezés még várat magára a következő találkozóig, ami Budakalász kies vidékén kerül majd megrendezésre. (Pontos időpont még ismeretlen) |
|
Készül az ifiénekeskönyv!
|
2008-02-15 08:39:00 |
|
Örömmel jelenthetjük, hogy már látni a végét ifiénekeskönyvünk készítésének! Már hónapok óta gyűlnek az énekek, úgyhogy a végén majd külön utánfutó kell majd az énekeskönyv táboroztatásához. A tervek szerint február 23-ig feltétlen elkészül, de lehet, hogy már előbb is. Dicsőség érte Istennek!!! |
|
A 2008-as év ifitábora
|
2008-02-15 08:38:00 |
|
A 2008-as év ifitáborát előreláthatólag 2008. júliusának utolsó hetében tarjuk majd. Terveink szerint ismét a szlovákiai Liptótarnóc kies vidékén szállunk majd meg. A táborról bővebben később. |
|
2008.február 23.
|
2008-02-15 08:36:00 |
|
Ezen a szombat délutánon Budakalász Református Gyülekezetének ifjúságát látjuk vendégül. A program délután 15 órától végkimerülésig tart majd. Szeretettel várunk bárkit, akit érdekel a dolog, és természetesen a budakalásziakat! |
Beszámolók az ifitáborokról:
A következőkben az utóbbi évek ifitáborairól olvashattok beszámolókat (képekkel ellátva),
amelyek a gyülekezeti újságunk, a Gyülekezeti Hírmondó különböző számaiban jelentek meg.
A 2007-es liptótarnóci táborról két beszámoló is készült, előbb-utóbb mindkettőt a rendelkezésetekre bocsátjuk.
Jó szórakozást! Reméljük, hogy egyszer Veletek is találkozhatunk majd valamelyik táborban, és együtt élhetjük meg
azt a sok-sok csodát, amivel találkozni lehet egy közösen eltöltött hét során.
Letöltés (pdf formátumban)
Liptótarnóc 2005
Szokolya 2006
Liptótarnóc 2007
Liptótarnóc 2008
|