Deák Ferenc

presbiter

 Református szülők gyermekeként láttam meg a napvilágot Erdélyben, Zilahon. Megkereszteltek,
vallásosan templomba járásra tanítottak,gyermekkoromban vallásórára jártunk, konfirmáltam. A babona,
az okultizmus ott volt az életünkben. Hála Istennek most már látom, hogy csak templomba járással, mint
vallásos ember nem üdvözülünk.

Fiatalon, 1989. szöktem Magyarországra, Isten oltalmazó ereje megőrzi a hitetlen embert is, ezt megtapasztaltam
akkor én is. 2005. feleségem nagybátyja sok unszolására elmentem Torbágyra egy férfi csendes hétre. Azon
a héten szólított meg az Úr, többek között egy ige kíséretében "mert megbocsátom az ő bűneiket,és vétkeikről többé
meg nem emlékezem." Jer.31,34b. Azt az érzést nem lehet elfelejteni soha, a korlátlan szabadságot a Jézus Krisztusban,
amit kapunk újjászületéskor, tőle fogadunk el mindent ,és megváltozik az értékrend az életünkben.

Feleségem és két fiam van,itt lakunk a kerületben 1996 óta. 2006 óta vagyok presbiter.

Egy Ésaiás igeverssel zárnám bemutatkozásomat:
"Így szól az Úr: ne félj, mert én veled vagyok;ne csüggedj,mert én vagyok Istened;megerősítelek,sőt
megsegítlek,és igazságom jobbjával támogatlak," Ézs.41,10