Tutinka Zoltán

presbiter

Mezőkövesd, 1969. szeptember 24. A szülőotthonból szüleim Bükkábrányba vittek haza. Itt nőttem fel, itt végeztem általános iskolai tanulmányaimat is. Kereskedelmi szakközépiskolában érettségiztem Miskolcon, és azóta is kereskedelmi területen dolgozom. Jelenleg kézműves termékeket forgalmaz a Magyar Portéka nevű saját vállalkozás.

Feleségemet Zemán Anikót a kórusból ismerheti a gyülekezet. 2001 óta vagyunk házasok, két gyermekünk van: Zsófi (16) és Vajk (11). Itt lakunk a kerületben, a templomtól nem messze, együtt Anikó szüleivel, és a sógornőm családjával, összesen tízen.

Templomi esküvőnk ebben a templomban volt 2003-ban, Zsófi már itt konfirmált 2013-ban.

A református hit választott hitem. Anyai nagyapám református volt, de nagymamám katolikus, ezért édesanyám és gyermekei is katolikusnak lettek keresztelve. Nagymamám és nagyapám minden vasárnap karon fogva együtt mentek a falu közepéig majd az egyik balra a katolikus templom felé, a másik jobbra a református felé.

Édesapám szigorú elvei miatt ateista nevelésben részesültem, ilyen légkörben nőttem fel. A hitnek és az ezzel járó dolgoknak nem tulajdonítottam jelentőséget. 40 éves koromhoz közeledve fordult meg a világ.

Hitem olvasmányok hatására (Wass Albert) vált belső késztetéssé, majd elkezdtem templomba járni. A pontot az i-re, egy ebben a templomban hallott igeszakasz és az ehhez kapcsolódó prédikáció tette fel: Jézus a Bethesda tónál meggyógyította a 38 éve beteg embert…

„Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: Akarsz-e meggyógyulni? A beteg így válaszolt neki: Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem. Jézus azt mondta neki: Kelj fel, vedd az ágyadat és járj! És azonnal egészséges lett ez az ember, felvette az ágyát, és járt.”János 5: 5-9

Nekem is 38 évet kellett várnom, hogy az úr észrevegye a nyomorúságomat, de észrevette, felemelt és magához hívott. Most itt vagyok a gyülekezetben készen arra, hogy Isten dicsőségére szolgáljam azt.

Megtért életem legnagyobb élménye 2012 karácsonyán esett meg, amikor is a karácsonyi Istentiszteletre a bükkábrányi református templomba mentünk el. Korábban csak kívülről láttam a templomot, de ez alkalommal nagyapám helyére ülhettem, az iparosok padsorába. Köszönöm a jó Istennek ezt az élményt!