Presbitereink

(Az alábbi bemutatkozások 2005-ben, a presbiterválasztás előtt hangzottak el)

	Bereczki Imre Szolgálat: Istentisztelet előtti feladatok
Bemutatkozás:Isten atyai gondviselését nem tanította senki, hanem Ő maga adta - végigvezetett egész életemben. Már ötödikes koromban örültem ha felmehettem és húzhattam a harangot. A kántor tanítóval fenn a karzaton énekeltünk, szívből, ennél szebbet el sem tudtam képzelni. Isten egész életemet végigkísérte a munkában, szolgálatokban, családban és örülhettem, hogy végig velem volt. Hiányérzetem van, ha nem hallom az Igét az ő kegyelméből és bármeddig is éltet, ennél szebbet elképzelni sem tudok.
	Deák Ferenc Szolgálat: műszaki bizottság, külső és belső műszaki problémák megoldása
Bemutatkozás:Két fiam és feleségem van. 1989-ben költöztem át Erdélyből, Szilágy megyéből, másfél évvel később családegyesítéssel jött a fiam és a feleségem utánunk. Rákosszentmihályról 90-en végén költöztünk át Pestlőrincre, azóta ebbe a gyülekezetbe járok. Ez év januárjában Biatorbágyon voltam, egy csendeshéten, ott éreztem, hogy az Úr Jézus az életembe költözött, és azóta fürkészem az útjait. Szeretném, hogy az Úr Jézus a munktársává fogadjon, a családomat a családjává gyermekeimet a gyermekeivé. Köszönöm a gyülekezet részéről a megelőlegezett bizalmat. És kérem az Úr Jézust, hogy fogja a jövőben is a kezemet és vezessen továbbra is a pestlőrinci gyülekezetben.
	Farkas György Szolgálat: Egyházfi
Bemutatkozás:1943 Kolozsváron születtem, '91-ben visszahonosítottak a családommal együtt. '93 óta járok a gyülekezetbe, de akkor még nem voltam megtérve. Azt hiszem 1994-ben szólított meg igazán az Úr, és tett az Ő fiává. Szeretném ha ezentúl is vezérelne az utamon - úgy engem, mint a családom minden egyes tagját. Két fiam van - az egyiket ismeri mindenki a gyülekezetben (Farkas Levente - kisegítő segédlelkész), a nagyobbik fiamat talán nem mindenki. Kérem az Urat,hogy őt is vezérelje, úgy őt mint minket mindnyájunkat az igaz útra, mert csak Jézus által tudunk üdvözülni.
	Koller Dezső Szolgálat: Számvizsgáló bizottság
Bemutatkozás: 1975. július 1-én születtem Budapesten. Értelmem sarjadásától kezdve ebbe a gyülekezetbe járok (szüleimmel együtt). 1996-tól pótpresbiterként, majd 1998. decemberétől presbiterként igyekszem az egyház ügyét szolgálni. A kisgyermekek születésnapi üdvözlése és a számvizsgáló bizottsági elfoglaltságok az állandó jellegű feladataim. Végzettségemet tekintve közlekedésmérnök, tanár vagyok. A MÁV ZRt-nél dolgozom, jelenleg oktatás- fejlesztéssel és koordinációval foglalkozom.
	Kovács Péter Szolgálat: Kazettamisszió, Istentisztelet utáni feladatok
Bemutatkozás: Kovács Péter vagyok, szüleimmel és testvéreimmel élek a kerületben. A gyülekezettel először a hittan óra keretében találkoztam. Majd 1994-ben itt konfirmáltam. Azóta rendszeresen látogatom az Istentiszteleteket, az akkor megalakult IFI órákat, kirándulásokat és az attól az időtől szervezett IFI táborokat, melyek szervezésében igyekszem aktívan részt vállalni. Emellett, a 2003 adventje óta működő kazettamisszió szolgálatát végzem. Köszönöm a gyülekezet bizalmát, hogy felkértek presbiternek.
	Krisán József Szolgálat: műszaki bizottság, külső és belső műszaki problémák megoldása
Bemutatkozás: Református vallású, pedagógus végzettségű szülők elsőszülött gyermekeként 1961. 07. 21.-én születtem Székelykeresztúron, Erdélyben.. Az adott kor és helyzet ( tomboló szocializmus, kisebbségi magyar sors) ellenére, Isten segedelmével és drága Szüleim együttes akarata szerint 1966.12.31.-én megkereszteltek és 1975.07.27.-én a székelykeresztúri gyülekezet előtt igaz hitemről vallást, református egyházam iránti hűségemről fogadalmat tettem. Viszonylag távol a szülői háztól és a befogadó gyülekezettől voltam kénytelen élni fiatalságom egy meghatározó részét (gimnázium, katonai szolgálat, főiskola, munkahely), de az Úr nem engedte el a kezem, visszavezetett szülővárosomba, hogy megtaláljam életem párját, akivel a Református Anyaszentegyház törvényei szerint 1986.08.16.-án örök hűséget esküdtünk egymásnak. Az Úr akarata és a Család döntése alapján több mint három évnyi politikai megaláztatás után 1990. 04. 30-án hivatalosan áttelepültünk Magyarországra, Pestszentlőrincre. A kezdeti, beilleszkedési időszakban kerestük a helyünket, de az Úr segítségével rátaláltunk ezen gyülekezetre, mely testvérévé fogadott. Az Úr házasságunkat két leány gyerekkel áldotta meg, akiket a székely-keresztúri gyülekezetben kereszteltünk meg. A nagyobbik lányom, Ágnes az idén konfirmált a gyülekezet előtt, a kisebbik lányom, Eszter pedig hittanos. Nejem matematika-technika szakos tanárnő, a kerületi Kapocs utcai Általános Iskola igazgató helyettese. Személy szerint én is, de a családom is nagyon sokat köszönhetünk a gyülekezetnek, mely befogadott, ismeretlenül is próbált segíteni egy jó szóval, egy imával, egy pillantással vagy a puszta együttléttel. Úgy érzem, hogy az Úrnak még dolga van velem ezen a földön, gondolok itt arra, hogy végzettségem és a szakmai tapasztalatom alapján segítkezhettem a parókia megépítésében; a szülőföldemet ért árvízkárok enyhítése ügyében gyűjtött adományok - melyeket ezúton is köszönök a magam, illetve a székely testvéreim nevében - átadásával létrejött a kapcsolatfelvétel a két gyülekezet között és nem utolsó sorban e jelölés ezen nemes feladatra okán is, mely egy megelőlegezett bizalom a testvérek részéről.
	Magyar Miklós Szolgálat: Gyülekezeti gondnok
Bemutatkozás: Isten kegyelemből eddig gondnok lehettem a gyülekezetben. A 90-es évek előtt sok dolog volt az életemben aminek köze nincs Istenhez. 92 óta járok a gyülekezetbe - ekkor kezdődött Krisztus munkája, azzal, hogy folyamatosan más dolgok lettek fontosak az életemben mint azelőtt voltak. A lelkészválasztás eseményei révén kezdhettem el szolgálni igazán a gyülekezetben. Én sem akartam igazán vállalni ezt a szolgálatot az elején, de olyan volt a helyzet, hogy valakinak muszály volt csinálnia, és úgy gondoltam, ha Isten segít elvállalom ezt a szolgálatot. Hálát adok érte, hogy elvállalhattam. Nem az én érdememből, hanem úgy érzem hogy az imádság erejével és hittel próbálkoztunk előrejutni, ezért hálát adok Istennek, hogy sikerült. Szeretném ha ezért imádkoznánk, hogy az igazi pásztor Krisztus legyen, hogy Ő a gyülekezetet minél jobban, minél mélyebben vezérelje. Köszönöm a bizalmat a testvéreknek. Remélem továbbra is amire Isten elhív minket teljesíteni tudjuk.
	Nagy Huszár Imre Szolgálat: Iratmisszió
Bemutatkozás: 1978-ban születtem. Az első jelentősebb esemény az életemben a konfirmáció volt 91-ben, de ekkor még "kikonfirmáltam" a gyülekezetből és néhány évig egyáltalán nem is jártam. Ez, az egyik szilveszterkor megváltozott, amikor elmentem egy gyülekezeti alkalomra. Ez csak Isten kegyelme lehetett, mert magamtól biztosan nem mentem volna el. Azóta járok a gyülekezetbe. A megtérésemben az egyik legfontosabb kérdés - központi kérdés a szabad akaratról és az eleve elrendelésről szóló tanítás. Legfontosabbnak azt tartom, hogy megértettem, hogy az ember üdvössége kizárólag kegyelemből van, és nem cselekedeteiből. A gyülekezetben az iratmisszió szolgálatát végzem. Köszönöm a gyülekezet megelőlegezett bizalmát.
	Somogyi-Laczik Sándor Szolgálat: Gyermek-Istentiszteletek
Bemutatkozás: 1981-ben születettem, és 1994-ben volt a konfirmációm. Akkor még a hithez semmi köze nem volt, így a megtérésem csak később történt meg. Gyülekezetben Isten kegyelemből két szolgálatban veszek részt: az egyik az iratterjesztés - bár abban most egy kicsit háttérbe kerültem, a másik gyermekmunka. A kezdet kezdetén nagyon tiltakoztam ellene, de most már őszintén el tudom mondani, hogy nagyon jó dolog. Nem dicsekvésből, hanem mert az ember nagyon sok mindent kap. Minden alkalommal, miután Isten kegyelméből szolgáltam, rájövök, hogy még ezt sem mondtam el, azt sem mondtam el - én kapom a legtöbbet. Köszönöm a gyülekezet megelőlegezett bizalmát. Amikor először meghallotttam, hogy presbiternek jelölnek két-három napig erősen gondolkodtam: Én? Én lennék alkalmas presbiternek? Aztán az egyik vasárnapi Istentisztelet után a Tiszteletes úr elmondta, hogy ha az alkalmasságot nézzük Jézusnak sem lehetett volna egyetlen tanítványa sem.
	Dr. Széplaki György Szolgálat: Keresztelt gyermekeink köszöntése, a Hírmondó szerkesztése, a gyülekezet történetének megírása a 100. évfordulóra, 2011-re
Bemutatkozás: 1942-ben születtem Budapesten - Jelenleg már nyugdíjas vagyok, ötunokás nagypapa. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán volt az utolsó munkahelyem. 1956-ban konfirmáltam a Törökőri Református Gyülekezetben, lelkésznek készültem volna, de egy pályakanyarral tanár lettem és elmaradoztam a gyülekezetből. Hosszú volt a szünet. 1988-ban, egy temetés után, Pál apostol megtéréséről szóló prédikáció idején voltam itt a templomban. Azóta járok a gyülekezetbe. Hosszabb idő telt el addig is, míg arra gondoltam, hogy szolgálni is lehetne, jelentkeztem, de azt hiszem, mégis túl hamar kerültem be akkor a szolgálatba. A gyülekezetben 1991 és 1998 között talán nem is volt olyan dolog, amivel nem foglalkoztam. Ma visszanézve úgy látom, hogy ez nem volt jó. Nem kell annyi mindenhez érteni, nem kell annyi mindent csinálni - bár más oldalról úgy fogom fel Isten akarata volt - valakinek végezni kellett. Az én hibámból 1998-ban le kellett mondanom - valahol nem ment a dolog. - Egy kicsit parkoló pályára kerültem. Azután csak egy kevéske szolgálatot végeztem: a nálunk keresztelt gyerekeket Koller Dezső barátommal számon tartjuk, és havonta adományként üdvözlöm őket postai úton. Ezt a kedves szolgálatot ma is szívesen végzem. Az újabb megszólítást a presbiterségre egy kicsit úgy is tekintem, talán megkegyelmezett Isten, hogy mégiscsak kell valamit tennem, valami keveset szabad csak vállalnom, de azt őszintén, tiszta szívvel.
	Dr. Szöllősy András Szolgálat: Gyermek-Istentiszteletek, Számvizsgáló bizottság
Bemutatkozás: Három éve keresett meg Isten. Bár 7-8 éves korom óta jártam hittanra, máig meghatározó élményem Lónyai utcai református gimnázium. Hat évet jártam oda, sokat hallottam Istenről, minden héten áhitatok voltak. Azok között voltam, akik megpróbáltak figyelni és nem a matematika leckével foglalkozni - de ma már tudom, hogy ez nem volt elég. Valójában nem igazi hit volt. Emlékszem olyan élményemre, mikor a Tiszteletes úr beszélt a vallásokról és azt gondoltam mindegy miben hiszek, Allahban vagy Buddhában csak egy a lényeg, hogy higgyek valamiben. A Lónyai ennyit adott - bár biztos sokkal többet adott, de én ennyit értettem belőle. Utána egyetemre kerültem. Az első év után tapasztaltam hogy nem vagyok annyira okos mint hittem, és a családomra is egy elég kemény betegség tört rá. Isten kezembe adott egy evangéliumi könyvet (Jézus a mi sorsunk), és megmutatta amit eddig csináltam az semmi előtte. Ekkor értettem meg, hogy lesz ítélet és meg kell állni Isten előtt, számot kell adni az életemről. Akkor döntöttem el, hogy járni fogok ide. Elővettem a konfirmációs ígémet, melyet évek óta nem láttam. Azzal is megerősített. Elkezdtem komolyan Bibliát olvasni vágytam arra hogy eljöhessek templomba - de a gyülekezeti életbe nem kapcsolódtam be rendszeresen - bár minden vasárnap itt voltam. Később bekapcsolódtam az ifjúsági alkalomba, majd Isten megbízott a kisifis szolgálattal és ahogy Sanyinak - nekem is nagyon sokat adott. Elővettem az Ígét és nagyon sokat kaptam tőle. Először gondban voltam, hogy elfogadjam a jelölést, de ahogy először a kisifis alkalmat sem szerettem volna elvállalni először - mert féltem tőle, és végül milyen jó lett, erre is alkalmassá tehet az Úr.
	Vághy György Szolgálat: Műszaki bizottság, Gyülekezeti Hírmondó tördelési munkálatai
Bemutatkozás: 1953-ban voltam először a templomban, az Isten különös kegyeleméből - amivel én rettenetesen visszaéltem mindig - egészen 1983-ig. Gyermekkoromtól kaptam az igét nagyapámtól nagyanyámtól, az egész család sugározta, és én velük ellentétben nem hittem. Olyan súlyos állapotba jutottam, hogy '83-ban öngyilkosság szélére kerültem. János evangéliuma került a kezembe - az Örömhír című kis lila füzetecske, amiből hitetlenül világosan szólt hozzám az Úr - valami megdöbbentően a mai napig nem tudom elmagyarázmi, de megszólított. Addig ide jártam - utána hittem - és most már nem tudok nem hinni. Akkor nem akartam hinni, nem engedtem, és most kegyelemből hiszek.