dr Györffy Erika

szolgáló

Székelykeresztúron születtem 1973-ban, Szászmedgyesen nőttem fel. Szüleink szeretetben neveltek minket Imola húgommal. Nagyon hálás vagyok Istennek szüleim, nagyszüleim, nagynéném minden fáradozásáért, áldozatukért, minden szeretetükért. Az Úr Jézus tartsa meg őket jó erőben, egészségben és vonja közel őket Magához!
Bukarestben végeztem el az egyetemet, a biokémikus oklevelet 1996-ban kaptam meg. Dicsőség Istennek, hogy megtartott és segített tanulmányaimban is!
1996 őszén kerültem ösztöndíjasként Magyarországra, 1997-ben ismerkedtem össze Al-Eid Shadival, aki akkor orvostanhallgató volt. 2005-ben kötöttünk házasságot Isten színe előtt és három gyönyörű gyerekkel ajándékozott meg minket az Úr: Dániel, Olívia és Márk.
Visszanézve látom a mindenható és türelmes Isten nagy kegyelmét irántam: mindig küldött embereket, akik könyvek, beszélgetések, bizonyságtételek által hívogattak az Úr Jézushoz.
2005 telén egy háromhónapos tanulmányi útra küldtek Finnországba. Minden földi jó terv, fiatalságom ellenére rettenetes hiányérzet gyötört és éreztem, hogy sürgősen Istenhez kell fordulnom. Finnországba készülve elsőként a Bibliát tettem be a bőröndbe, bár előtte sohasem vettem kézbe. Kihasználva a hosszú finn estéket, hat hét alatt elolvastam az Újszövetséget. Rengeteg kérdés tódult fel bennem. Éreztem, hogy olyan jó lenne ezt valakivel megbeszélni. Elkezdtem ezért imádkozni. Két hét elteltével egy másik laborba osztottak be, ahol válaszul imáimra, egy kedves finn kolléganőm, Sirpa Hyttinen beszélgetés során elmondta, hogy az ő bűneivel szegezte fel az Úr Jézust a keresztfára. Ezt én akkor nem tudtam értelmezni. Látva viszont az életét, szép családját, megdöbbentem, hogy egy ilyen tiszta nőnek ugyan milyen bűnei lehetnek, amikkel felszegezte a Megváltót? Rám szakadtak a saját bűneim, hiszen én addig semmiben nem törődtem Istennel!
A Hyttinen család szívélyesen látott vendégül otthonukban, elvittek gyülekezetükbe és ott bemutattak az ötgyermekes Marttinen családnak is. Most értem meg mennyi szeretetet pazaroltak rám ezek a családok, akik hétvégenként meghívtak, oldották magányomat és mintegy elém élték, szemléltették az Úr Jézusban gyökerező életvitelüket. Az ahogyan összefogtak, ahogy nem a hiábavalóságra nevelték gyermekeiket, ahogy természetes volt számukra, hogy vacsorára érkező vendégeikkel letelepedtek evangéliumi énekeket énekelni, Bibliát olvasni, megbeszélni, közösen imádkozni – ez mind hívogató, vonzó volt számomra.
Budapestre visszatérve Isten nem engedte el a kezem, belenyúlt az életembe és elkezdett rendet rakni benne. Shadi akkor még nem volt magyar állampolgár, ami nehezítette házasságkötésünket, de a mindenható Isten rendelkezésére apósom a mi felkérésünk nélkül minden szükséges iratot beszerzett és visszaérkezésem után három héttel már kérhettük is Isten áldását házasságkötésünkre. Dicsőítem ma is érte az Urat! Dicsőítem, hogy megtartott minden körülmények között, megáldotta és áldja házasságunkat, ad erőt és bölcsességet gyerekeink neveléséhez!
2006-ban kezdtem-kezdtünk járni a Pestszentlőrinc Kossuth téri Református gyülekezetbe, ahol mára több hittársam is van. Imában hordozzuk egymás terheit, együtt szolgáljuk az Úr Jézust. Hálás vagyok a Testvérekért!
Ma már én is vallom, hogy a bűneimmel szegeztem fel az Úr Jézust a keresztfára.
Ebben a két Igeversben szólított meg nagyon hangsúlyosan az örökkévaló Isten egy olyan próbatétel után, amelyben fájdalmasan elbuktam. Megérdemeltem volna, hogy eltaszítson és mégis utánam nyúlt, felemelt, szólongatott, visszahívott, később szolgálatot adott. Az Ő örökkévaló szeretetével tört össze és azóta tudom, hogy valóban minden bűnre van kegyelem, mindent elfedez az Úr Jézus vére, végleg elbukni Vele lehetetlen.
„… hátad mögé vetetted minden bűneimet!” Ézsaiás 38, 17b
„Rendelj magadnak útjelzőket, rakj útmutató oszlopokat, vigyázz az ösvényre, az útra, amelyen mentél, jöjj vissza Izráelnek leánya, jöjj vissza ide a te városodba!” Jeremiás 31, 21