Kerekes Péter

Kerekes Péter vagyok. Hitoktatóként szolgálok a Pestszentlőrinc Kossuth téri református gyülekezetben 2014 októberétől. Elötte kb. 10 évig a Só és Világosság református gyülekezetbe jártam, ott voltam segítő, utcán élő, hajléktalan emberek között szolgálva. Azt megelőzően a Budakalászi református gyülekezet tagja illetve egy rövidebb ideig prespitere voltam.

Gyerekkoromban, Csillaghegyen a református templomban kereszteltek, de ezután még jó néhány évig nem gyakoroltam a vallásom. 22 évesen (1993-ban) történt életemben ezen a téren változás: egy reggeli futás alkalmával a gyönyörű napfelkelte gondolkodtatott el azon, hogy kell lenni Valakinek, aki a napot, a csillagokat megteremtette és azóta is irányítja. Az "emberi civilizáció, technika" esetleges fejlődésével sem fogja tudni soha befolyásolni a Nap mozgását. Valaki van aki talán úgy tűnik rejtőzködve, de a látható világot irányitja. Istenhez kiáltottam: "Ha létezel, mutasd meg Magad nekem!". Ekkor eszembe jutott, hogy megkereszteltek gyerekkoromban és megkerestem a helyi református templomot. Jelentkeztem konfirmáciora és amikor készültem rá, akkor olvasva a 3. parancsolatot (Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül azt, aki hiába mondja ki a nevét! 2 Mózes 20:7), felismertem és megvallottam a bűneimet, elfogadtam a Krisztus általi bünbocsánatot és Jézust befogadtam az életembe. Megváltozott az életem. Olvasva a 2Korinthus 5:17-et (Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.), felismertem hogy nekem már új életem van Krisztussal/ban és a Benne való hittel élhettem az életem.

A műszaki főiskola, majd egyetem elvégzése után 11 évig gépészmérnökként dolgoztam, majd a sárospataki teológia lelkipásztori munkatárs illetve késöbb hitoktató szakát elvégezve, hitoktatóként is szolgálhatok a lőrinci gyülekezetben. Hálás vagyok, hogy részt vehettem belmisszioi (országhatáron belüli) és külmissziói (kárpátaljai, délkelet-ázsiai) szolgálatokban is és most, hitoktatóként is nagy örömöt jelent számomra az evangélium hirdetésének lehetősége. Hálás vagyok, hogy a Pszt.lőrinc Kossuth téri ref. gyülekezetben igazi lelki otthont, testvéreket, barátokat ismerhettem meg, akikkel különböző területeken együtt szolgálhatunk. Kedvenc igém: "... a ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt az Istenben." (Kolossé 3:3b). Kedvenc énekem a 399. a református énekeskönyvből: az "Ímhol vagyok, édes Uram Istenem.." kezdetű, amelynek három versszakát a bizonyságtételem végére másolok.

Hálás vagyok hogy Krisztussal élhetem az életem itt a földön. Habár földi vándorutunkon, még nem láthatjuk a célt, a mennyországot, de minden egyes nappal egyre közelebb van az a pillanat, amelyen saját szemünkkel, színről-színre láthatjuk meg Őt és erre gondolva már itt a földön is megízlelhetjük a menny örök boldogságát. Hallelúja.
1. Imhol vagyok, édes Uram, Istenem,
Kész vagyok mindenben néked engednem
Szent nevedért szörnyű halált szenvednem,
Csak az igaz hitben ne hagyj tőled elesnem.

2. Oda megyek, ahova parancsolod,
Akár tűzre, akár vízre akarod,
Vagy fegyverre, tömlöcre te kívánod:
Legyen, Uram Isten, valamint te akarod!

15. Jöjj el immár, ó én édes orvosom!
Jöjj el, megváltó szép Jézus Krisztusom!
Jöjj el, megnyugtatóm, édes Megváltóm:
Testemet-lelkemet te kezedbe ajánlom!
(Szepetneki János 1555.)