Bizonyosság

2017. máj. 12. 18:11

Áldás! Békesség!
Tutinka Zoltán vagyok. 47 éves.
Isten jó feleséggel, 2 gyermekkel és szerető, istenfélő testvérekkel ajándékozott meg a gyülekezetünkben, általuk is támogat az úton, amit nekem rendelt.
Most pedig ide küldött hozzátok, hogy beszéljek nektek a hitemről.
Ateista családban nőttem fel, és bár nagyszüleim jártak templomba, otthon nem esett szó Istenről. Felnőtt fejjel, gyermekeim születése után kezdtem érdeklődni Isten iránt – persze ma már tudom, hogy Ő zörgetett az ajtómon. Rövid úton a mostani gyülekezetünkben kötöttem ki, de nem voltam „rendes” templomba járó, csak eljártam, ha volt időm, vagy ha volt kedvem.
2007-ben, 38 évesen esett meg velem, hogy egy vasárnap leült mellém Jézus a templomi padba, vállamra tette a kezét, és azt kérdezte: Akarsz-e meggyógyulni?
Aznap hangzott el János evangéliumából, a Bethesda tavánál történt csodálatos gyógyulás története.
János 5, 2-9
Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy fürdőmedence, amelyet héberül Bethesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van, ahol betegek, vakok, sánták, bénák sokasága feküdt, várva a víz megmozdulását. Mert az Úr angyala időnként leszállt, felzavarta a vizet, és aki először lépett be a víz felzavarása után, meggyógyult, akármilyen betegségben szenvedett is. Volt ott egy ember, aki harmincnyolc esztendeje beteg volt. Ahogy Jézus ott feküdni látta, és megtudta, hogy már régóta így van, azt mondta neki: Akarsz-e meggyógyulni? A beteg így felelt: Uram, nincs emberem, hogy amikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a medencébe, és mire én odaérek, más lép be előttem. Azt mondta neki Jézus: Kelj fel, vedd fel a nyoszolyádat, és járj! És azonnal meggyógyult az ember, és felvette a nyoszolyáját, és járt.

Azon a napon én a kényelmes nyoszolyámat hagytam el, és elindultam a Mester után. Naponta olvastam a Bibliát, imádkoztam, rendszeresen jártam temp-lomba, szolgáltam vállaltam, konfirmáltam, presbiter lettem, még több szolgálatot vállaltam, stb. …
de nem ez a lényeg!
A legfontosabb, hogy megtanultam bűneimet lerakni Krisztus lábai elé, a Kereszt tövébe, őszinte és alázatos bűnbánó szívvel.
Elfogadtam tökéletes és kegyelmes áldozatát, mint az Ő drága vére által való megváltásomat.
Elnyertem az örök szabadságot, az örök életet.
Azóta hitben élek, és szívemet az Isten iránti hála, alázat, valamint a tőle kapott, és tanult szeretet tölti ki. Nincs hely benne félelemnek, aggódásnak.
Boldogan élek, mert kapcsolatban vagyok az Élő Istennel, és a jövő már nem kérdés, nem is hit, hanem bizonyosság.
Olyan bizonyosság ez, amelyet megtapasztaltam:
• a hétköznapokban, a különleges alkalmakon és az ünnepeken,
• egyedül, családi körben, vagy hitbéli testvérekkel,
• otthon, a templomban, vagy utazás közben,
• jóban és rosszban,
• sikerben és munka nélkül,
• egészségben és betegségben is.
Mennyei Atyám köszönöm ezt a meg nem érdemelt kegyelmet, és csak azt kérem: kérlek Uram, használj engem terveid végrehajtásához!
Ezt kívánom nektek is: Használjon benneteket az Úr!
Isten áldjon benneteket!

elhangzott Peterboroughban 2016 augusztusában