Temetés

Szeretteink elvesztése életünk legszomorúbb eseménye. Így lelki szükségletünk, hogy a legnagyobb tisztelettel és kegyelettel tudjunk elbúcsúzni halottainktól.

Az alábbiakban a gyászoló családoknak szeretnénk segítséget nyújtani a temetésintézés kapcsán felmerülő gyakorlati tennivalókban.

Az egyházi temetés ügyintézésének a menete általában a következőképen történik:

Célszerű a temetkezési vállalattal párhuzamosan a lelkésszel is időpontot egyeztetni. Majd megbeszélni egy találkozási időpontot. Ekkor van alkalom a temetési szertartás részleteinek egyeztetésére. A temetés két részből áll. A ravatalozóban a 90. zsoltárt énekeljük, majd imádságban kérjük a vigasztaló Isten segítségét. Ezt követi Isten Igéje, s annak magyarázata a feltámadás reménységének hirdetése közben megemlékezve elhunyt szeretetünkről, életének eseményeiről. Ehhez szükséges a hosszabb beszélgetés, s segítséget jelenthet a gyászolóknak, ha előre otthon végig gondolják együtt az életutat és esetleg le is jegyzetelik. A beszédet a búcsúzó gyászolók felsorolása zárja. Ehhez a részhez szintén érdemes előre végig gondolni kik legyenek ekkor megemlítve a szűk családon túl, s név szerint vagy csak a kapcsolatra utalva soroljuk a búcsúzókat fel. A ravatalozói rész egy imádság, Mi Atyánk és egy ének zárja, ha a református kegyességet ápoló halottról van szó, lehet ez az ének a kedves éneke is. A sírnál folytatódik a búcsúztatás, de ez már kötöttebb módon, itt is a Bibliából olvassuk Istenünk vigasztaló szavait, majd elmondjuk a hitvallást (Hiszek egy…), s az áldást követi az elhantolás, mely közben énekelünk. A temetést a szolgálattevő búcsúszavai zárják, ezen szintén lehet változtatni a család kérése szerint legyen e részvét nyilvánítás, legyen-e megemlékezés a temetést követő vasárnapi istentiszteleten, megköszönjük-e jelenlévő részvételét.