Gyülekezet története

A Pestszentlőrinc Kossuth téri református egyházközség 2011-ben ünnepelte 100. éves jubileumát. Így a saját történetünk is szinte végigkíséri a község, a város, a kerület történetét.

Az évfordulóra nagyobb szabású történeti munka jelent meg, bemutatva a református gyülekezet életét, eredményeit, harcait a viharos történelmi időkben. (Isten oltalmazó kezében, A Pestszentlőrinc Kossuth téri Református Gyülekezet 100 éve, 1911-2011)

A Kossuth téri (központi) református egyházközség az 1930-as évek végéig a teljes pestlőrinci reformátusság egyházi életének irányítója, szervezője volt. A város növekedésével, a telepek kialakulásával (Erzsébet-telep, Szemere-telep, Ganz-telep) előbb fiók-egyházközségek, majd önálló anya-egyházközségek alakulnak az említett területeken. Így a történeti munka éppen ezért már nem foglalkozott az újabb, önálló gyülekezetek történetének bemutatásával.

Gazdag forrásanyagra támaszkodhattunk. Az egyházközség életének legfontosabb történéseit bemutató presbiteri gyűlések jegyzőkönyvei hiánytalanul a kutatás rendelkezésére álltak.

Az irattár forrásanyaga ugyan hiányos, (háborús károk, elkallódás stb.) mégis bőségesen adtak lehetőséget érdekes részletek feltárására. Az első évek legfontosabb irataiból, pl. világosan kirajzolódik, miként szakadt ki (hasonlóan a községhez) a helyi öntudatos reformátusság Kispest gyámsága alól. Ugyanígy a jegyzőkönyvek mellett az iratanyagból jól követhetők a templomépítés hosszú ideig tartó erőfeszítései 1931 és 1941 között. A háborús évek iratai is sok tanulsággal szolgálhatnak, hiszen számos ponton eredeti dokumentumokkal kapcsolódnak forrásaink az ország és város történeti eseményeihez, a magyar református egyház akkori tevékenységéhez. Az 1945 utáni évek, szintén bőséges iratanyaga bepillantást engedett azokba a hétköznapokba, melyet talán a nagypolitikára épülő történetkutatás fel sem tárhatott.

A rendelkezésünkre álló fényképanyag és a személyes visszaemlékezések még elevenebbé tették az egyházközség 100 évének bemutatását. A kiállítás tablókon is megtekinthető.

Vannak olyan érdekes események az egyházközség történetében, melyek közérdeklődésre tarthatnak számot:

Csak néhány dolog időrendben a részletek nélkül:

  • Az első iratok a református közösség törekvéseit községi közügynek mutatják. Támogatják az elöljárók, üdvözlik a többi felekezetek, segítik a mecénások: Szemere Miklós és István, a Bókay-család, az ipari üzemek. Istentiszteleti célokra egészen a templom részleges felépüléséig a Wlassics utcai iskola ad helyet. Az iskolák igazgatói, tanítói, tanárai közül többen a presbitériumnak is tagjai. A gyülekezeti közösség tagjai között ott találjuk a község jó néhány tisztségviselőjét, iparosát, képviselőtestületi tagját. Az egyházközség első megválasztott lelkipásztora, Vargha Géza is képviselőtestületi tag volt.
  • Az első világháború idején a Pestszentlőrincen állomásozó 38. gyalogezred református vallású katonáinak külön tartottak istentiszteletet. A háborús viszonyok nagymértékben befolyásolják a gyülekezet életét. Le kellett mondani a már 1912-ben megtervezett templom építéséről, nagyok a veszteségek is, pénzben és a lehetőségekben is.
  • A forradalmak idején szinte megáll az élet az egyházközségben. Az 1919-es eseményekről csak az éves lelkipásztori jelentés tudósít.
  • Az éppen csak megszilárduló gazdasági helyzet a korona inflációja után (ez szinte teljesen elértéktelenítette a templomépítésre befolyt pénzeket) a gazdasági válság nehéz évei következtek – bőséges példa emberi sorsokban, problémákban a gyülekezet életében is.
  • Az Állami lakótelep az elszakadt országrészekből betelepültekkel komoly bázisa a gyülekezetnek. Népes a hívek tábora, aktívak az ott élő presbiterek, sok saját kezdeményezésük volt. Zöld Sándor az Állami-telepi iskola igazgatója is a gyülekezet igen jeles, sok munkát végző presbitere volt.
  • A templomépítés évtizedében 1931-41, már idősebb Mányoki Sándor a gyülekezet lelkipásztora. A templomépítés a község által adományozott telken valósul meg, az építés anyagát részben a lebontott Lipták-gyári csarnok biztosítja. A helyi iparosok oroszlánrészt vállalnak a munkából. Az 1936-ban megyei jogú városi rangot nyert nagyközség első polgármestere, Dr. Balogh Géza rövidebb ideig az egyházközség világi vezetője, főgondnoka volt.
  • Az 1941-ben felszentelt templom újra egy háborús világban fogadja a lelkes híveket. Külön fejezet szól arról, miként élte meg, élte túl a Kossuth téri református közösség a háború borzalmait. Van háborús kár, szétzilálja, de nem töri meg a gyülekezetet a város kiürítése. Mányoki Sándor a X. kerületi Tisztségviselő-telepen naplószerűen írja jegyzőkönyvbe az eseményeket, számunkra értékes, egyedi dokumentumokban.
  • Érthető, problémák sokasága nehezíti az újrakezdést, komoly erőfeszítést kívánt nekivágni az 1945-ben bekövetkező új korszaknak. Az általános emberi gondokon túl az egyházak gondjai a változó politikai légkör miatt súlyosbodnak. A 40-es évek végére elfogyni látszanak az egyházközség lehetőségei. Csökken a támogatottság, egyre nehezebb akárcsak anyagi értelemben is megmaradni. Isteni csoda, hogy ezekben az években a hitélet minősége emelkedik, úgynevezett ébredés van, s még alig csökken az egyháztagok száma.
  • Az 1949-ben elhunyt édesapját követő ifjabb Mányoki Sándor a legnehezebb években, 1954-ben bekövetkezett haláláig volt a gyülekezet lelkipásztora. Tőle talán még nehezebb örökséget vett át a 100 éves gyülekezet leghosszabb ideig szolgáló lelkésze, György László (1954-től 1987-ig).
  • Az 1950-es évektől a rendszerváltásig sajátos gyülekezeti élet alakult ki. Egyfelől jellemzi a bezárkózás, de a külső tényezők is erre kényszerítik. S míg a 30-as, 40-es években az egyházközség jelentős kulturális tényező is volt a városban: színpaddal rendelkező 250 személyes altemplomában, az „alagsorban” helyi, megyei és országos jelentőségű rendezvények sorát jegyezték fel, a szocializmus korszakában pedig az alagsort raktár céljára kényszerültek bérbe adni.

A Kossuth téri gyülekezet történetének rövid összefoglalója, már a 80. évfordulóra is elkészült kis füzet alakjában.

Az Isten oltalmazó kezében címmel, a 100. évfordulóra megjelent gyülekezet-történet a befejező részében egészen a 2009-ig bemutatja a gyülekezet életét.

A 100 év történetének kutatását és a jubileumra elkészült könyv megírását Dr. Széplaki György, nyugdíjas tanár, történész, az ELTE Tanárképző Kar oktatója, a gyülekezet volt presbitere végezte.

A könyv megvásárolható az iratterjesztésben.