Templom felújítás

 „Sámuel pedig vett egy követ, felállította Micpa és Sén között, és elnevezte EbenHáézernek, mivel azt mondta: Mindeddig megsegített minket az ÚR!” 1Sám 7,12.
A te életed a keskeny úton halad, vagy a széles úton? Tudod, hogy hol tartasz? Most kezdted ezt az utat, vagy már régóta ezen jársz? Isten irgalma, segítsége hogyan nyilvánul meg az életedben? Van mihez viszonyítanod? Korábbi utad, vagy mások útját nézegeted?
Sámuel egy teljesen új helyzetben kellett, hogy utat mutasson Izraelnek. Megértették, hogy nem cselekedetek mechanikus végrehajtásán múlik Isten jelenléte: hiába vitték csatába az Úr ládáját, Isten nem ment velük. De a ládát sem birtokolhatták sokáig a filiszteusok sem, s ameddig náluk volt, addig sem volt benne nagy örömük. A láda visszakerült, Bétsemesben már a választott nép tagjai nem tudták mit tegyenek vele, s ötvenezer hetven embert sújtott az Úr csapása. Így került a láda Kirjat-Jeárimba. A nép nem elégedett meg ennyivel – szabadulni akart a filiszteusoktól. Ezért követte Sámuel utasításait: megszabadult bálványaitól, bűnvallást tett, böjtölt, imádkozott, áldozatot mutatott be – s az Úr harcolt értük! Minden megszokott vallásoskodáson túl, minden bálványimádást elhagyva, teljes szívvel oda kell fordulnunk Istenhez, ha az Ő szabadítását várjuk! Enélkül nem láthatjuk az Ő cselekedeteit, nem érthetjük az Ő kijelentéseit.
Sámuel követ állít – ez nem a fizikai értelemben vett határkő, ez lelki határkő. Egy olyan emlékkő, amely megörökíti Isten csodálatos szabadítását. Jelzi, hogy ott még velük volt az Úr – oda bármikor vissza lehet térni, s újra lehet kezdeni. Nekünk is vannak küzdelmeink, nem test és vér ellen, hanem szellemi erőkkel és hatalmasságokkal kell megküzdenünk. Néha jó, ha mi is meg tudunk állni, s összegezni tudjuk: eddig megsegített az Úr. Ahogy haladunk életünk útján a cél felé, tudnunk kell, hogy velünk van-e az Úr! Nélküle nem érdemes tovább menni, de Vele igen. Vele nem szabad kevéssel beérni: a teljes győzelemig kell előre menni!
Izrael nem látta az Úr jelenlétét Sámuel idejében: nem volt ott a láda, nem volt se tűzoszlop, se felhőoszlop – mégis tudta, vele van az Isten, hiszen harcolt értük az Úr. Egy felújított templomért való hálaadásnál is figyelnünk kell arra, hogy itt nem egyszerűen csak egy épületről van szó, amit látunk; hanem arról a lelki házról, a gyülekezetről, amely megtölti ezt a templomot. S tudjuk, jó esetben a külső épülése, szépülése, az a belső, lelki épülés, szépülés megnyilvánulása is. Igazából csak így van értelme. Azért senki nem épít és nem is újít fel templomot, hogy az kiürüljön, vagy üresen álljon! Ez ugyanúgy igaz a kézzel épített templomra, mint ránk, a Szentlélek templomára! Ennek megfelelően elsődlegesen arra kell törekednünk, hogy az Úr ott legyen, ne bántsuk meg Őt, ne távolítsuk el Őt, hanem az Ő akaratát cselekedjük – s akkor észre fogjuk venni, hogy az Úr velünk van! Dicsősége ránk ragyog és életet ad nekünk!