Tisztító baleset

2016. máj. 25. 13:10

 Kedves Olvasó!

Szeretnék Isten végtelen és számunkra sokszor érthetetlen szeretetéről bizonyságot tenni - leírni, hogy az Úrnál nincs véletlen, hogy mindent mennyire pontosan és hatalommal irányít! Hála és dicsőség Neki, hogy átélhettem amivel megajándékozott!
Megtért, élő hitű keresztény ember vagyok - élő kapcsolatban az Úrral, DE EMBER, így bűnös ezért folyamatosan tisztításra szoruló!

2016 év elején a Presbitérium úgy döntött, hogy a jelenlegi iratterjesztést könyvtárrá alakítja át, aminek a munkálatára feleségemmel együtt mi is jelentkeztünk.
A munkálatok szépen haladtak - és Isten terve is, de akkor én még arról nem tudtam. Az egyik Istentisztelet után hármasban álltunk neki egy nagyobb munkálatnak, ami szépen is haladt mindaddig, míg a porszívó beindításával a világítás megszűnt. Hoztunk egy létrát - kicseréltem az égőt, a búrát pontosan visszaillesztettem a helyére, de a világítás nem jött vissza, így számunkra is “világossá vált“, hogy komolyabb a probléma, amit másnap az Egyházfi orvosolt is - villanyszerelő szaktudásával.
Arra a mai napig emlékszem, hogy a létrán picit féltem a magas 4 méter körüli belmagasságban és a lámpatest nehéz (8 kg körüli) súlyától.
Ezt követően 4-5 hétig folytak a munkálatok - míg elkövetkezett március 6-a, az utolsó könyvek polcra helyezése - Istentisztelet után.
Miután kiürült a templom, feleségemmel együtt neki is álltunk, hogy átadásra előkészítsük a könyvtárat, megközelítőleg egy óra munkával számolva.
A könyvek rendezését éppen csak elkezdtük mikor a lámpatest teljesen hangtalanul a fejemre zuhant, ledöntve a földre.
A feleségem legugolt és a cipőjére tette vérző fejemet, majd próbált telefonon segítséget kérni, de mivel nem ért el senkit, így átrohant a Parókiára.
Miközben átrohant, Jézus elkezdte tisztító munkáját - rajtam, bűnös emberen! Szentelke jelenléte semmihez nem hasonlítható békességet adott és miután visszatért feleségem csak azt tudtam ismételni - az Úr mindent tud, az Úr mindent tud!….és közben leperegtek azok a bűnök, amitől már jó ideje nem tudtam megszabadulni, pedig Isten nyilvánvalóvá tette előttem! A teljesen véres kezemre tekintettem, lelkem pedig Istenre! Ezekkel a bűnökkel is keresztre feszítettem Jézust - véres a kezem ….De ezekért is meghallt a kereszten és most eltörli az Atya, Jézusra tekintve! Nem a megtérésem volt, de egy nagy tisztulás a fogságban tartott bűnökből!
Elmondhatatlan könnyebbséget éreztem, pedig a földön feküdtem súlyos koponyatöréssel! A bűnnek tényleg súlya van - ha azt cipelnünk kell, ha az elválaszt Istentől minket!
Bevittek a kórházba, majd megműtöttek, miközben beesteledett. A telefonomon mozdulatlanul képes voltam olvasni - így a délelőtti Igehirdetést elolvastam aminek a lényege ez volt:
Akit az Isten igazán szeret, azt megfeddi! ….és nem engedi, hogy rossz utakra tévedjünk!
Nem is emlékeztem erre, pedig ott voltam fizikailag, csak éppen a bűn választott el, hogy Istenre figyeljek!
Jött az éjszaka….lelkiekben örvendezve Jézussal és csak folyton egy igét mondott a Szentlélek:
Áldjad én lelkem az Úrat, és egész belsőm az Ő Szent nevét (ZSOLT 103,1).
Nekem pedig egész belsőm áldotta, hogy megtisztított, hogy megszabadított bűneimből, hogy nem a feleségem vagy más fejére esett a lámpa amit én tettem fel, hogy Isten mennyire tökéletes, és 4-5 hétig ott tartotta fennt azt a búrát, hogy nekem segítségül szolgáljon.
És miből is szabadított meg? Ahogy írtam, nem a megtérésem volt, de volt amiből nem tudtam szabadulni egy ideje!
Isten világosan fogalmaz, hogy nem csak cselekedettel vagy szóval lehet bűnt elkövetni ellene hanem gondolattal is!
Tavaly májusban házasodtam feleségemmel és cselekedetekben mindig hű voltam hozzá! Szóval sem vétettem Isten igéje ellen, nem szóltam én egy lánynak sem, sőt több ördögi kísértést is visszavertem (az Úr segítségével) cselekedetekben és szóban való kísértésre….DE a gondolatom egy ideje nem volt tiszta! Megnéztem egyszer egy lányt, aztán többet….semmi többet csak a gondolatot engedélyeztem magamnak, hogy csinos és a gondolatok ilyenkor már tovább szaladnak - PARÁZNÁLKODÁSBA!
A gondolati bűn tökéletesen elég, hogy a kárhozatba jussunk, tökéletesen elég arra, hogy elválasszon Istentől és boldogtalanná tegyen!..és szerintem a legveszélyesebb is mert senki sem látja….persze a vergődő embert már igen!
Ahogy a Biblia írja: A kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz!
Ez történt velem is….a bűn elválasztott Istentől és boldogtalanná tett! Magam nem bírtam vele, szenvedtem, és boldogtalanabb voltam!
Átéltem egy szeletet abból, hogy a kárhozatban Isten nélkül kell eltölteni az örökkévalóságot - micsoda gyötrelem ennek kostolója is!
Majd jött a reggel és belsőm csak azt ismételte: Te vagy az Út ,az Igazság, és az Élet! Teljesen átélve minden szavát!
Az Út: azaz le ne térjek a keskeny útról, mert ott szenvedés van! Az Igaszág: Élet csak Istenben van, minden más gyötrlelem! Az Élet: Igen Uram, Te vagy az Élet!
De az élettel mást is üzent: Egy hajam szála sem görbül a baleset után és távozom gyorsan a kórházból…pedig az orvosok nem ezzel jöttek, még a folytatás is kérdés volt nekik, mivel vérzés volt a szervezetemben, ott, ahol nem kellene! De mint mindig, Istennek van igaza, így nagyon rövid idő alatt kikerültem a kórházból, és teljesen felépültem - kérdőjelet hagyva az orvosokban is. A választ nekik és sok embernek hirdettem, amíg a kórházban voltam, és azután is - bizonyságot téve az élő Istenről, az Evangáliumról!
Nem kellett szavakat keresni, mert a Szentlélek adta, mindent elkészítve az alkalmakban!

Istennek legyen hála a súlyos balesetemért, amire életbevágó szükségem volt, hogy használni tudjon és engem is visszatérítsen a keskeny útra ahol védelmez és EMBER CSAK OTT LEHET BOLDOG!